Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)
Az 1809-es hadjárat Magyarországon - NAGY-L. ISTVÁN: A Belső-Ausztriai Hadsereg és a főparancsnokság kérdése
vezetni az egyesült sereget. Az is kétségtelen, hogy egymás mellett két hadsereg nem vívhatott csatát a franciákkal, csakis közös főparancsnokság alatt. A téti találkozón azonban József és János megegyeztek, hogy a sereget közösen vezetik. János főherceg sem fogadta kedvezően, hogy neki kell vezetni a magyar inszurgens csapatokat, mivel azokat nem ismerte, és nem volt akkora tekintélye, mint a nádornak. Ezért született meg az a döntés, amellyel felülírták a királyi parancsot. A valóságban azonban ennek nagyon sok negatív következménye lett. János főherceg sem vezetni, sem gondoskodni nem volt hajlandó a magyai' csapatokról, ami a győri csatában nagyon súlyos következményekkel járt. Nem feledkezhetünk meg Nugent ezredes, János táborkari főnökének felelősségéről sem. A táborkar vezetőjeként neki kellett volna gondoskodni a csapatok menetéről, táborozásáról, megfelelő csatarendjéről. Ezt nem tette meg. József nádort sem szabad felmentenünk a felelősség alól, mert nem érvényesítette eléggé akaratát a vezetésben. Június 13-án Károly főhercegtől parancs érkezett, hogy János Győrnél várakozzon, és verje vissza a francia támadást. József nádor tisztában volt a franciák valós erejével, míg Nugent alábecsülte azt. A nádor nem volt kellően erélyes a visszavonulás javaslatakor. Mindenképpen el kellett volna érnie, hogy ne várják be a francia támadást, mert ő már akkor tisztában volt vele, hogy annak csak vereség lehet a vége. A győri csata után a Komáromba hátráló hadsereg vezérletét visszaállították, tehát helyreállt a törvényes állapot: a magyar inszurgens csapatok felett József nádor ismét teljes joggal parancsnokolt. Tehát a szükséget előidéző helyzet elmúltával helyreállították a törvényességet. Ebben az esetben tehát úgy gondolom, hogy a legkisebb, és indokolható jogsértést követte el az uralkodó, és a katonai vezetés. 9. Összegzés Az előbbiekben tehát tisztáztuk, hogy mely egységek érkeztek Magyarországra a Belső-Ausztriai Hadsereg kötelékében. Érdekes megvizsgálni, hogy a János főhercegnek alárendelt egységek mekkora erőt képviseltek hivatalosan a háború elején: 8. hadtest 23 zlj 16 Iszd 62 löveg 24 500 fö 9. hadtest 30 zlj 28 lszd 86 löveg 22 900 fő Jellachich-hadosztály 8 zlj 8 lszd 14 löveg 12 811 fő belső-ausztriai landwehr 33 zlj 34 724 fő salzburgi landwehr 5 zlj 4000 fő alsó-ausztriai landwehr 6 zlj 4800 fő felső-ausztriai landwehr 4 zlj 3200 fő belső-ausztriai önkéntes 4 zlj 3200 fő Összesen 113 zlj 52 lszd 162 löveg 110 135 fő János főherceg tehát összesen erre a 110 135 főre támaszkodhatott. Ez nem jelenti azt, hogy ez a nagyon jelentős katonatömeg egy időben a parancsnoksága alatt lett volna. A hadjárat megindításakor mintegy 60 ezer fő alkotta a hadsereget, ebből különítettek ki Tirolba és Dalmáciába. További kikülönítések után ismét Tirolba, és immáron Horvátországba, Graz helyőrségébe. A Jellachich-hadosztály (és a hozzá kapcsolódó landwehr)
