Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)
Az 1809-es hadjárat Magyarországon - NAGY-L. ISTVÁN: A Belső-Ausztriai Hadsereg és a főparancsnokság kérdése
3. ogulini határörezred 1 zászlóalj 4. szluini határörezred 1 zászlóalj 2. Hohenzollern-svalizsérezred 1. őrnagyi osztály 2. százada Tirolban: Johann Marquis de Chasteler altábornagy Marchal-dandár: 26. Hohenlohe-gyalogezred: 3 zászlóalj 16. Lusignan-gyalogezred: 3 zászlóalj 2. Hohenzollern-svalizsérezred: 3 század (alezredesi osztály, 1. őrnagyi osztály 1. század) Fenner-dandár: 7 9. vadászzászlóalj Tirolban összesen: 7 gyalogoszászlóalj 3 lovasszázad, 17 löveg Összesen: 53 gyalogoszászlóalj, 44 lovasszázad, 94 löveg, 60 000 fő 8 Az itáliai hadjárat két, egymástól jelentősen elkülöníthető részből állt. Az első három hét János főherceg offenzíváját, és jelentős sikereit hozta. Az április 15-i Pordenone melletti ütközetben, valamint a másnapi Sacile-Fontana fredda melletti csatában jelentős csapást mért az Eugene de Beauharnais vezette francia és itáliai csapatokból álló Itáliai Hadseregre. Ezt követően egy sor sikeres ütközetet vívtak a franciákkal, és egészen az Alpone-folyó vonaláig nyomultak előre. A hadjárat során a hadsereg beosztása gyakran változott. Már a határ átlépésekor szerveztek egy elővédet Frimont tábornok parancsnoksága alatt, amely általában egy könnyülovasezredből és néhány gyalogoszászlóaljból állt, de összetétele az adott harci helyzetnek megfelelően változott. A hadtestekben már ekkor lényegében megszűnt a hadosztálybeosztás. Frimont az elővédet vezette, Gyulai Albert az egész 8. hadtestet, Knesevich Vince pedig egy kikülönített csoportosítást. Egyedül Wolfskeel tábornok maradt meg hadosztályparancsnoknak, de az ő hadosztályába csak a dragonyosdandár tartozott. A Belső-Ausztriai Hadsereg háromhetes sikeres hadjárat után az Alpone-folyó mentén, az 1805-ös caldieroi csata színterén állapodott meg. Három erődöt: Osoppot, Palmanovát, és Velencét tartottak blokád alatt. A megszállt területekre folyamatosan érkeztek be a belső-ausztriai landwehregységek. Elsősorban a hadsereg háta mögött lévő erődök körülzárásához vezényelték őket, hadműveleti területre mindössze a Sebottendorf-dandár öt grazi zászlóalját rendelték, de későn érkeztek ahhoz, hogy az Alpone mellett bevessék őket. Április utolsó napjaiban kapta János főherceg a lesújtó hírt, hogy Károly főherceg a regensburgi hadjáratban súlyos vereséget szenvedett, és seregei a Duna északi partján vonulnak vissza. Ez a császárváros újbóli elvesztését jelentette. János főherceg nem tehetett mást, csapatait hazai földre kellett vezetnie, hogy Károllyal együttműködve felvegye a harcot Napoleon csapataival. Május első napjaiban János főherceg azt tervezte, hogy seregét Tirolon keresztül Napoleon hátába vezeti. Erről azonban le kellett mondania, mert egy a magas hegyek közötti völgyben elvesztett csata akár végzetes következménnyel is járhatott volna. A A beosztott landwhrcsapatokat itt nem tüntetem fel. A beosztott landwchrcsapatokkal együtt.
