Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)

Az 1809-es hadjárat Magyarországon - JOHN H. GILL: A Rajnai Szövetség csapatai Magyarországon 1809-ben

utóbbi jellemző a legimponálóbb. A lovastüzérség különösen technikai jártasságával tüntette ki magát, és Günther százados voltizsőr százada „6 óra hosszan egy magaslaton a sokfelé ügető könnyülovassággal szorosan az ellenség sarkában" maradt.

13 A könnyűtüzérség június 13-án is bevetésben maradt. A francia elővéd lovassághoz beosztva ez a kis félüteg részt vett az üldöző harcokban mialatt a többi badeni egység a hadsereg főoszlopával együtt menetelt. A Győrtől délre jelentősen nagyobb számú osztrák tüzérségben vívott harcban a badeni üteg végre elhasználta lőszerét. Itáliai tüzérség váltotta fel őket, és visszavonultak, de a francia lovasvadászok tisztjei az itáliai tüzérek teljesítményével elégedetlenek voltak, és Karl von Freydorf badeni századoshoz fordultak, hogy a lehető leggyorsabban ismét térjenek vissza a tűzvonalba. Az egész napos heves harc ellenére az ütegnek nem volt vesztesége, de ember és ló teljesen kimerült. „A lovak egyetlen lépést sem tudtak már tenni", jelentette von Freydorf.

14 Ezek a kis ütközetek a győri csatának csak előjátékai voltak. A dandár naplóját vezető Karl von Franken főhadnagy észlelte, hogy „a mai nap Marengo évfordulója" és ezt a véletlent egy elkövetkezendő győzelem jeleként értékelte.

15 A badeni dandár Louis Sahuc hadosztály tábornok könnyűlovasságával a francia vonal szélső balszárnyát alkotta azzal a feladattal, hogy megfigyelés alatt tartsa a szemben álló ellenséget. Különös figyelmet kellett fordítania Meskó tábornok sánctáborára. A badeni gyalogság a megszokott nyugalommal fejlődött fel és késő délután előrenyomult, de a valóságban csak nagyon kis szerepet játszott a csatában. Másként volt ez a tüzérséggel, amely „kiképzésének fölényével és merész vezetésével" ismét kitüntette magát. Habár a dandár egész nap erős kereszttűzben állt a veszteségek ismét jelentéktelenek maradtak: két halott és nyolc sebesült. A csata után Lauriston hadosztálya a Győrt ostromló erők fő alkotó részét adta. A félüteg segítségével június 15-én a badeni gyalogság elfoglalta Győr elővárosait, a következő napokban pedig a két tarack az erőd lövetésében vett részt. A két ágyút az erős igénybevétel miatt Bécsbe küldték megjavítatni.

16 Dr. Meier a bombázás élénk leírását tárja elénk: „A házaink mellett lévő kis magaslatról az egészet nagyon szépen át lehetett látni, a bombák ívét követni, amint azok egy tompa dörrenés után lassan magas ívben fenségesen felemelkedtek, majd leestek, majd sajátos reccsenéssel szétrobbantak, miközben a kisebb gránátok laposabb ívben, de gyorsabban repültek. Még éjfél előtt egy sűrű füstfelhő emelkedett fel a városból, belőle és körülötte nagy lángok csaptak fel."

17 Ez a kép a város lakóira talán másként hatott. Az erőd parancsnoka június 22-én kapitulált, a helyőrség két nappal később hagyta el Győrt. A rövid ostrom a badeni dandárnak nagyobb veszteséget okozott, mint a magyarországi hadjárat összes többi 13 BARSEWICH 74-75; ZECH-PORBECK 133-36. 14 FERBER 71.; ZECH - PORBECK 136-37.; Journal des Großherzoglich Badischen General-Staab, GLA, 48/4286. Freydorf 1809. június 22-i levélét idézi: ZECH - PORBECK 137. Vaudoncourt azt állítja, hogy a badeni ágyúkat a lovak hiánya miatt kellett visszavonni. Úgy tűnik, hogy a szerző félreértette a helyzetet és az eseményeket: VAUDONCOURT I, 344. '

5 Journal des Großherzoglich Badischen General-Staab, GLA, 48/4286. 16 A két tarack közreműködött a bombázásban, de a két 6 fontos ágyú a hadjárat alatt a nagy igénybevétel következtében elhasználódott, és a csöveket újra kellett fúrni. Ezért a két 6 fontos ágyút a győri csata után a bécsi arzenálba kellett küldeni: FERBER 71-72. 17 MEIER 53.