Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)
1809 és Pápa - MEZEI ZSOLT: „Szabadrablás" A francia katonaság kártételei Pápán és környékén 1809-ben
végrehajtásában nem sok tervszerűséget látunk, legfőbb jellemzője, hogy a katonák mindent elvittek, ami csak mozdítható érték volt számukra. A leltárból jól látszik, hogy a városi polgárság tulajdonában komoly károkat okoztak. Elsősorban a lakosság készpénzvagyonára kell gondolnunk, hiszen majd' mindegyik polgár, aki a károkozással kapcsolatban bevallást tett, említi, hogy vagy a nála lévő, vagy az otthonában tartott készpénzt elkobozták tőle a rátörő katonák. Az összeírásban a készpénzt általában az első helyen említik." 20, 40, 60, 80 forintos tételek szerepelnek, de voltak olyanok is, akiktől több száz forintot raboltak el. Pl. Stern Simontó\ a Felsővárosból, akinek 306 forintját vitték el, Tóth Lászlótól 318 forintot, Torkos Jakab református szuperintendenstől 7 rajnai ezüstforintot. Sok esetben feltörték a család ládáját és kifosztották. Jelentős tétel - és jól megvilágítja a korabeli városi polgárság életmódját - az elrabolt ékszerek és a zsebórák száma. Egy belvárosi polgár, Göndöts János pl. felvesz a lajstromába egy „11 rend ezüstből való asszonyi nyakravaló lánczot" 55 ft értékben. Ornyik Károly tulajdona volt egy vörös köves gyűrű, 2 apró gyémánttal és egy másik aranygyűrű kövekkel. Hévner János felsővárosi polgár ezüst zsebóráját 40 forint értékben. Kreskay Imre költőtől, egykori pálos szerzetestől 60 forintot érő ezüst zsebóráján kívül különleges angliai borotváját is elvették a fosztogatók, de az órát illetően ugyanígy járt Torkos Jakab református szuperintendens is, akinek egy 100 forintot érő, gyémántokkal kirakott aranyórája és egy darab ezüstórája vált a francia katonák martalékává. Kemény Antalnak és Barabás Gellértnek - szintén egykori pálos szerzetesek - ugyancsak ezüstórája bánta a franciákkal való találkozást. Ugyanez a helyzet Pápay Sámuel (1770-1827) uradalmi jogász és Hering Mihály uradalmi számtartó esetében is. Csoknyai Józseftől egy arany- (90 forint) és egy ezüstórát (25 forint), özvegy Ányos Jánosné Vigyázó Magdolna házából pedig egy 200 forintot érő, míves aranyórát, valamint egy pár 30 forintos aranyfülbevalót raboltak el. Az adatokból úgy tűnik, hogy az értelmiség és a jobb módú nemesség körében ekkor már mindennapos használati tárgy volt az óra, sőt, értékesebb, művészi darabok birtokában voltak az imént felsorolt személyek. Ezen kívül a lajstromban sok esetben találkozunk elrabolt ezüst étkészletekkel is. (Pl. Kisfaludy Annától 11 pár ezüst kést vettek el mintegy 220 forint értékben.) Az írni-olvasni tudásról alkotott képünket árnyalhatja, hogy Lenartsits Annának nemcsak a tükrét és a képeit törték össze, hanem íróasztalát és „pulpitussát" is összevágták tűzifának. Sok polgár panaszolja, hogy lovait, ökreit, teheneit elhajtották, levágták és megették, vagy egyszerűen csak igás munkára „igénybe vették" - de „elfelejtették" visszaadni. Pl. Csernitzky Ferencnek két ökrét levágták, szekerét elkobozták, Német Jánosné kenyeret vitt volna Győrbe a francia csapatok számára, az ő szekerét is elvették, és még lehetne sorolni a példákat. Schlagler Mátyás bérlőtől két kocsiját is elvitték 9 öl tűzifával együtt. Ha pontosan összeszámolnánk, meglepődnénk, hogy milyen nagyságrendben raboltak el, ittak meg vagy „folyattak el" bort a francia katonák Pápa területén. Közel tízezer litert tenne ki ez a bormennyiség, ami pénzben is hatalmas összeg. Pl. Volmuth 11 Meg kell jegyezni, hogy értékbeli különbség van a „bankó" forintban és a „rhénes" (rajnai ezüst) forintban megadott készpénzkárok között. Ez utóbbi 100 dénárt vagy 60 krajcárt ért.
