Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)

Történelmi személyiségek 1809-ben - ZACHAR JÓZSEF: A magyar nemesi felkelés főparancsnoka, József nádor történelmi személyisége

szellemei ihletik, s hívják fel örök emlékezetre méltó tettekre a méltóságos főrendek és a tekintetes karok és rendek kebleit." Olyannyira a birodalmon belüli sajátos különállósággal a középkori magyar államiságért lelkesedett a nádorrá lett főherceg, hogy 1810 júniusában egyenesen hivatalos beadvánnyal fordult uralkodó bátyjához, I. Ferenchez, aki addigra már kényszerült lemondani az ősei sorához hasonlóan megszerzett német-római császári méltóságról. Ebben a legtermészetesebb módon azt indítványozta, hogy az új méltósága szerinti ausztriai császár helyezze át birodalma súlypontját a változatlanul maradt magyar királyi felségterületére. A kétféle felségterület feletti közös uralom lehetőségének megőrzése érdekében még ennél is tovább ment, kezdeményezte, hogy az osztrák és cseh tartományoknak is adja meg az uralkodó azokat az alkotmányos jogokat, amelyeket a magyarság hagyományosan élvez. Ilyen nézeteket képviselve, szükségszerű volt a Szent Szövetség létrehozásával fémjelzett európai rendezés és az ausztriai külpolitika kovácsolójával, Clemens Wenzel Metternich herceggel való sorozatos ütközése. Ha a bécsi politikát irányító államférfi elképzeléseivel szemben a sajátjait nem is tudta keresztülvinni, a magyar közhangulatot rontó intézkedéseit ő mellőzte. Egyúttal mindent megtett, hogy a reformkorban rohamossá vált kibontakozás elől minél több akadályt elhárítson. Miközben ezért József nádort Bécsben egy új és veszélyes Rákóczinak (!) tekintették, ő mind újra fellépett választott hazája javának érdekében, és nem törődött az ellene irányuló intrikákkal, rágalmakkal. Ugyanakkor kiegyenlítőként igyekezett közbenjárni a magyar országgyűlés két táblája, valamint az országgyűlés és a király között, bár egyre kevésbé érezte magát jól Bécsben, és egyre ritkábban utazott oda. Mindenesetre közbenjáró szerepe jegyében figyelmeztette a karokat és rendeket az 1825-ös országgyűlést megnyitó beszédében: „Nemcsak azon szoros kötelességemnél fogva, mellyel mint az ország első tisztviselője tartozom, s nem is közbenjárói tisztemnél fogva, melyet a kedves haza iránt jó és bal szerencsében egyaránt tanúsítottam, igyekezzenek Őfelsége kívánatának megfelelni." Ha sok mindent, amit szeretett volna, nem is tudott közvetítőszerepével elérni, mégis sok döntésben játszott meghatározó szerepével beírta magát a történelembe. A teljesség igénye riélkül az ő nevéhez is fűződik a magyarnyelvűség államigazgatási bevezetése, az országgyűlési ifjak szabadon engedése, a sajtószabadság felé való nyitás, a gazdaságfejlesztés, saját alcsúti mintagazdaságának példájával is, Pest árvíz utáni helyreállítása, a Városliget kialakítása, a Duna-Tisza-csatorna. Ugyanígy őrzi emlékét a Magyar Tudós Társaság, a Magyar Természettudományi Társaság, a Kisfaludy Társaság, a Nemzeti Múzeum, a Ludovica Akadémia, a Pesti Jótékony Nőegylet, a Vakok Országos Intézete, a Pest-kőbányai Lebegő Lóvasút, a Magyar Középponti Vasúttársaság, a Pesti Szépítő Bizottság, a Budapesti Hídegyesület, az Ipartanoda, a Játékszín, a Pesti Magyar Színház, a Gellérthegyi Csillagda és más, akkoriban alakított intézmény. Ez a felsorolás is jelzi, milyen sokrétűen és milyen sokat foglalkozott gazdasági, kulturális, tudományos, sőt városrendezési kérdésekkel is. Ezirányú tevékenységében meghatározó volt állandó magyarországi tartózkodása, széleskörű társadalmi kapcsolatrendszere, magas szintű magyar nyelvű tárgyalókészsége. Nemcsak ő azonosult a magyarsággal, családját is erre ösztönözte. így, miután második feleségéti Hermina anhalt-bernburg-schaumburgi hercegnőt is gyermekszülésben elvesztette, a tőle született gyermekeket is tartósnak bizonyult harmadik