Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)

Történelmi személyiségek 1809-ben - ZACHAR JÓZSEF: A magyar nemesi felkelés főparancsnoka, József nádor történelmi személyisége

Abban nem lehetett kétsége az uralkodónak, hogy bizalommal vonhatja be ifjú öccsét az államvezetésbe, hiszen egy harmadik fivér, a már említett hadvezér Károly főherceg papírra vetette: „Kötelezettségeink állandó teljesítésére neveltek bennünket." Az 1795. szeptember 21-i helytartói beiktatáson joggal mondhatta Batthyány József gróf esztergomi hercegprímás, hogy József főherceg ifjú kora ellenére olyan férfi, „aki mind a trón előtt, mind a nemzet kebelében elegendő bizalommal, eréllyel és tekintéllyel bír". Ezt a megelőlegezett bizalmat a Pest vármegye örökös főispánjává is beiktatott helytartó azonnal igazolta, amikor beköszöntő beszédében így szólt: „Semmi kedvesebb és óhajtottabb nem lesz előttem, mint hogy a tekintetes karok és rendek bizodalmát és szeretetét elnyervén, a haza és király iránt érdemdús férfiak tanácsa által gyámolítván, az ország boldogításához hozzájárulnom sikerül." Egy esztendei helytartói tevékenysége alapján a következő országgyűlés alkalmából a költő Garay János szavaival: „Király elébe fényes követség siet, Az ország nádorának kikérni Józsefet" A jelölés egybeesett I. Ferenc szándékával, így 1796. november 12-én közfelkiáltással nádorrá választotta az országgyűlés Habsburg-Lotharingiai József Antal főherceget, aki ezzel együtt a jászok, kunok és más királyi népek főkapitánya is lett. A továbbiakban csak a József nevet használó új nádor első feladatát az képezte, hogy 1797-ben a forradalmi Franciaországgal vívott első koalíciós háborúban az állandó hadsereg mellé uralkodó bátyja által hadba hívott magyar nemesi felkelés élén maga is táborba szálljon. A hamarosan bekövetkező átmeneti béke idején azután azt tekintette elsőrendű kötelességének, hogy nádorként, helytartóként, sőt a hétszemélyes táblának nevezett legfőbb bíróság elnökeként is a legfelső birodalmi körökben a magyarság érdekeinek a szószólója legyen. A magyarok közt élve, a magyar nyelvet tökéletesen elsajátítva, az ország poütikai életébe aktívan bekapcsolódva, megértette, hogy jogos a méltatlankodás a birodalmi méretű centralizációs politikával együtt járó sorozatos magyarországi alkotmánysértés miatt. Oly annyira azonosult a magyarsággal, oly annyira hangsúlyozta a magyarokhoz Való kapcsolódását, hogy amikor 1799-ben Szentpéterváron megkérte Alexandra Pavlovna nagyhercegnő kezét, magyar királyi hercegként jelent meg. Kedvéért a menyasszony is magyar díszruhát öltött, és abban pompázott az estélyeken és táncmulatságokon, ameddig József nádor ott tartózkodott. A Magyarországra érkező nádori párt Virág Benedek költeménnyel fogadta, és ez visszatükrözte a magyar nép szeretetét: „Jer hamar, régen ki-tárult karokkal vár Hazánk, József!, kebelébe vissza, jer, szerentsénk Fija, ritka kintsű Hertzegi Jázon" Miközben a továbbiakban a Habsburg Birodalmat és így a Magyar Királyságot egy újabb francia háború, József nádort személyes tragédia sújtotta: gyermekszülésben elvesztette szeretett feleségét és újszülött leányát. így újra a munkába vetette magát, ez alapján 1801-ben jelentést tett I. Ferencnek Magyarország állapotáról. Már ez a jelentés hitvallás volt az alkotmányosság mellett,