Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)

Haderő és hadviselés 1809-ben - DAVID HOLLINS: Ausztria vezérleti rendszere - a modern szervezet eredete

háborús időben megnövekedett törzs elegendő alacsonyabb rangú tisztet biztosított, akik képesek voltak elvégezni a beosztottak tevékenységét, de nagy hiány mutatkozott magasabb rangú, tapasztalt tisztek tekintetében. Például 1809-ben a 2. hadtest táborkari főnöke századosi rangban állt. Mindazonáltal komoly viták bontakoztak ki Károly főherceg 1809-es háborúban nyújtott teljesítményét illetően, de ezekből sok valójában a kulcspozíció, a táborkari főnök betöltéséről szól. Az 1809 elején kidolgozott haditervet, amely egy Csehországból Németország ellen indított határozott offenzíváról szólt, Anton Mayer szerkesztette. A bécsi politikai csatározások azonban ismét lehetővé tették az Udvari Haditanácsnak, hogy kinevezze a hadsereg táborkari főnökét. Mayert visszahívták és leváltották, és helyére a hozzá nem értő Prochaska altábornagyot nevezték ki. Bécstől távol aztán Károly főherceg jobban kezében tudta tartani a hadsereget, és a TeugnHausen melletti kudarcot követően Prochaskát eltávolította a hadsereg törzséből. Az új táborkari főnök Maximilian Wimpfen lett, a korábbi generáladjutáns, aki tervezte és vezette az asperni győzelmet, és a véres wagrami összecsapást Napoleon ellen,. János főherceg hadseregének táborkari főnöki tisztségét Laval Nugent töltötte be, aki ekkor 32. életévében járt. A császári hadseregben szolgáló írek egyike volt, jóllehet családja Skóciából származott. Édesapja hagyta el Dublint, hogy belépjen a császári hadseregbe. Több táborkari főnökhöz hasonlóan Nugent is műszaki csapatoknál szolgált: 1794-ben lépett a Mérnökkarba főhadnagyként. A törzsbe 1799-ben lépett be, amikor azt a második koalíciós háború kitörése miatt kibővítették. Műszaki tisztként júniusban ő vezette Torino erődjének sikeres ostromát. A következő évben őrnaggyá léptették elő, a hasonlóan ír származású Brady vezérőrnagy Genoa körül harcoló oszlopa táborkari főnökének nevezték ki. Egy jellemzően táborkari feladat során ő vezette a rohamot St. Croce hegy ellen Genoa körül. Innen Károly főherceg törzséhez csatlakozott az 1805-ös hadjáratban, így magától értetődően esett rá János főherceg választása az itáliai hadszíntér táborkari főnöki tisztének betöltésére. Itt a Sacile melletti győzelmet vezette. 1813-ban vezérőrnagyként egy kis csapatot vezetett a franciák által birtokolt egykori Határőrvidék horvát területein, és mozgósította a határőröket, majd elfoglalta a kulcsfontosságú Trieszt kikötőjét, mielőtt Bellegarde főseregének jobbszárnyát alkotta volna. Élete utolsó parancsnoki tiszteként 1848-1849-ben - Radetzky alatt -, Itáliában egy hadtestet vezényelt. Ausztriai táborkari szervezete: 1811-től az 1813-1815-ös háborúkig Az osztrák törzs fejlődésének végső fázisa 1811-ben kezdődött, amikor Radetzky (aki a hadsereg táborkari főnöke és az Udvari Haditanács tagja is volt egyben) megkezdte a reformprogramját. Az „Über die Bessere Einrichtung des Generalstabes" (A táborkar jobb elrendezéséről) címet viselő munkájában a táborkari főnök vezetői és ellenőrzési feladatkörét hangsúlyozta. Feladatául szabta, hogy vegye át az összes táborkari tiszt feletti parancsnokságot. A táborkarban minden részterület saját igazgató alatt működik. A táborkari főnök ezentúl az egész hadseregre és a hadműveletekre