László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 9-10. (Pápa, 2004)

UGHY ISTVÁN: Rekonstrukciók és a hantai „gödrös ház". II. közlemény

mint a tanyasi/falusi. A leglepusztultabb parányi putris objektumokat visszavetíteni több száz évre, kell ide gyomor! Vissza az idézetekhez, Bátky mit mond a földházakról: „félig-meddig a talajban mélyeszteti, putriszerü alkotmányok ... valamikor síkvidéki lakóházaink is jobbára földbe ásott putrifélék voltak. Nem úgy, mint erdös-dombos tájaink ösi faházai." Tehát voltak azért ilyenek is az ösiségben. „Aligha tévedünk hát, ha a mai állapotra oly jellemző kémények divatját is ezzel az építkezési móddal próbáljuk magyarázni ..." Tehát a hajdani 1000 körüli putris világ alakítja ki a kéményt is, jól értem? Figyeljünk!! „A földház alacsony építmény volt. Földig nyúló kontyos fedele alatt a füst bizonyára jobban megrekedt, mint a föld feletti füstös konyhákban. A füsttelenítés tehát egyrészt nehezebb, (figyelem putriban hívők!) másrészt égetőbb probléma volt itt, mint egyebütt. Az első lépés a megoldás felé a pitvar (ami valamikor eresz volt U.I.) meg a ház földjének lemé-, lyítése volt ... e szerint a ház földje felett, mintegy félember magasságnyi tér füstmentes maradt. Alkalmasint ez a magyarázata annak a sokfelé napjainkig fennmaradt szokásnak, hogy a pitvar földjét kissé lesüllyesztik ... a leásott ház olyan alacsony volt, hogy a mestergerendát fejével érhette az ember, ablakai meg alig félméternyire nyíltak a talajtól. Az ilyen házból az ajtón át nem nagyon távozhatott a füst. mindjárt kezdetben (a 7., 8., 9., 10. században is! U.I.) füstlyukat kellett tehát vágni a tetőre. A füstlyukba azután nemsokára pár arasz magas kürtő is került, ... így készítette elő a talajt a földház már eleve a nyugati építészet e fontos vívmányának." (Mi is úgy gondoltuk, hogy csakis a nyugat ...!) „Az igazi kémények legősibb alakja, a fejlődés következő foka, a szabadkémény ... Ez a füstfogó ... nagyjából a keleti tűzhely cserényének felel meg, azzal a különbséggel, hogy míg amaz a hiúba, ez sípjával a tetőn át a szabadba nyílik." Összegezve: a pitvar földjét kissé lesüllyesztik, a pitvar örökölte az eresztől a lesüllyesztett padlót. A házak némelyike tehát a 19. században is aprócska volt. Nyomott terét a mennyezet alatt hamar kitöltötte a füst. Ugyancsak itt írja Bátky a „pestről" lévén szó, hogy a bolgároktól a pesttel együtt nem vettük át az „izbát" is, ami szobát jelent, holott a bolgárba az izba, (ház) elválhatatlanul össze van forrva a pesttel. A románokhoz is átment a pest szó, mint említettem, a barlangra pestera-t mondanak. (Ha már a Pest-nél tartunk: Vajon nem a mai Budát nevezték valamikor Pestnek a barlangjai miatt? Ha igen, úgy megmagyarázható az „Ofen", ha a Pest és a kemence között kapcsolat van. A vetus Buda, neve átszállt a mai Budára, a hajdani Pest elnevezés pedig átkerült a Duna másik oldalára, a mai Pestre.) Azt írja továbbá Bátky, hogy „éppen ilyen keveset tudunk a kemence meghonosodásának körülményeiről is. A jelek természetesen az ősszláv haza felé mutatnak" (lásd majd később Lükő Gábor véleményét). Továbbá értesülünk a nagy oroszok feredező szokásáról, ez a mi putriinkat is talán új megvilágításba állítja, ha kiderül, hogy putriink az itt leledző szlávokéi voltak. Egyes szerzők szerint az övéké volt. „...A müvelet egy külön kis bódéban ... <bányában> (eredete a latin balnea) történik..." - írja Bátky. Szó van a „banyakemencéről", mely „bánya - kemence" volt. A bánya langyos vizű fürdögödör jelentésben ma is él. Tehát rá találtunk veremházunk egyik funkciójára és kemencéjének nevét vissza is adhatjuk ..banyakemence"! Érdekes az, hogy a tótok később az időben a kamenicát lecserélték a „pec" szóval. Mi nem vettük át tőlük ezt a szót, de van egy szavunk, pöce, ami a gödörnek szól. Az északi szláv „kemence" fantomképe, illetve a nagy oroszoknál napjainkig fürdökemenceként használt objektum, szöget üt a fejembe. Méri István írja a következőt