László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 9-10. (Pápa, 2004)
UGHY ISTVÁN: Rekonstrukciók és a hantai „gödrös ház". II. közlemény
tást gyakorolt a görögökére, illetve a Balkán más népeinek művészetére, s így közvetve az antik civilizációkból kiemelkedő középkori Európa műveltségére is." Mindezek ismeretében különösen érthetetlen és megdöbbentő egy-egy olyan tanulmány, amely megásott házhelyek nyomán szkíta csőszkunyhókról beszél. Nyilvánvalóvá vált számomra az, hogy Bátky, Lükö, Gunda, Kós, stb., az újak közül is egynéhány kutató munkáinak figyelembe vétele (vagyis a néprajz nélkül) nem lehet értelmezni a régészetet. Azt hiszem ezzel újat nem mondtam. Hogy a „régiekhez" nyúlok vissza, azt azért tettem, mert meg vagyok győződve arról, hogy munkáikban csírájában ott van minden lényeges megállapítás a gödörről, putriról, veremről, „ház"-ról, nyeregtetőről, szerkezetről stb. Itt a második részben megerősíthetem azt a nézetemet, hogy ezer évek óta alig változott valami a népi építészetben. Csak az idő végzett az ezer évvel ezelőtti földfelszínre épített házakkal, falukkal, erődökkel stb. Anyaguk nem tudott megbirkózni az idő vasfogával. A régészet jövőkutató műszerei finomodnak, már ötven év távlatából is óriási a haladás. Kétkedve kérdezem: Árpád-kori, kora középkori régészetünket illetően, ha nem találnánk gödröket egy-egy ilyen ásatáson, nem létezne Árpád-kori népi építészet (IX, X, XI, XII. századi) a Kárpát-medencében? Dehogynem. De azért szerencse, hogy a nagy gödörben tűzhely is van és két, vagy több ágasfának való kisgödör! Én, személy szerint, szeretném, ha többé nem nevezné „házaknak" ezeket a gödröket a magyar régészet. A lentebb következő fogalmazványommal - rajzaimmal - szeretnék hozzájárulni az eddigi általános szemlélet megváltoztatásához. Ezen vermek, mondjuk egy-két kivételtől eltekintve, talán sosem voltak „házak". Ezen második közlemény szerkezetét, gondolatmenetét az alábbiak szerint építettem fel: 1. A táblák számozását római számokkal ott fogom folytatni, ahol az első részben abbahagytam. Tehát ebben a részben a XII. táblával kezdem, s a 21. ábrával (illetve a XXXII., XXXIII. táblát még mellékelem) fejezem be. 2. Az ábrák sora itt a 9-el kezdődik. Ezek szövegközti ábráknak készültek eredetileg, de a sors úgy hozta, hogy ezek a táblák mellé kerüljenek. Egy más alkalommal talán majd a szöveg közé fognak átsorolódni. 3. Terjedelmesebb idézeteket illesztettem be olyan szerzőktől, akik behatóan foglalkoztak ezzel a témával, és azon idézetek is bőséges teret kapnak, amelyek engem továbbgondol kozásra késztettek. 4. Végül sorra veszem a táblák rajzait, az ábrákat és rajtuk keresztül mondom el észrevételeimet. Ezek az újszerű rekonstrukciók születés közben rengeteg időt raboltak el tőlem, s nem kevés fejtörést is okoztak nekem. Gondolom, hogy aki kézbe veszi ezt a tanulmányt és bele is mélyed, nem fog elmarasztaló véleményt megfogalmazni egy olyan képzőművésszel szemben, aki fő-fő foglalkozása mellett - festészet - még el is barangol idegen tájakra és bemerészkedik a régészet-néprajz sűrűnek mondható dzsungelébe. írásomat néhány olyan idézettel kezdem, amelyeket egy recens kiadványból vettem („Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig" Szentendre-Szolnok, 2001.) Úgy gondoltam, induljunk ki a mai, legfrissebb eredményekből és csak óvatosan mélyüljek el a 19-18. századba. Tehát idézet Mesterházy Károlytól (i. mű 57. o.):
