László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 9-10. (Pápa, 2004)

VARGA ÉVA TERÉZ: Adalékok a gecsei szőlőhegy népéletének történetéhez

szüretelöknek. A préselés befejezése után is figyelemmel kellett kísérni a must forrását, majd a bort kellett óvni a fagytól. A cefréből pálinkát főztek, vagy főzettek. 1893-ban szinte a fél falu leégett. A hajlék nélkül maradtak közül sokan kiköltöztek a hegybe. A lakosság száma 1929-re annyira megnőtt, hogy két kocsma is létesült. Iparosok is települtek a hegyre: Tarró Dénes és Csorvási Károly szabók, Pápai Gyula festő, Cseh Lajos asztalos. 1935-ben megszűnt az uradalom, a birtokot felparcellázták, újabb gazdák jutottak szőlőhöz. 1949-ben 190-en laktak a hegyen. Aztán a rendszerváltás megfordította a betelepülés folyamatát, manapság már alig laknak a szőlőben.