László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 9-10. (Pápa, 2004)

OSZKÓ ÉVA: A devecseri Esterházy-kastély

A vár élén egy hadnagy állt, aki egyben a városi bíró is volt. A városlakók a katonai szolgálat fejében földesuruktól teljes szabadságot és mentességet kaptak, legfeljebb a hegyvámot fizették, mivel többségük szőlőt müveit. Az uraság csupán a jogszolgáltatási kiváltságait tartotta fenn, s minden más ügyben a devecseri úriszék hozott ítéletet. IV. A devecseri vár helye a magyar végvárrendszerben /. A végvárrendszer funkciója Az Adriai-tengertől indult ki az a végvárvonal, melynek egyik pillére Kanizsa, majd a Balaton és a Dunántúli-középhegység volt. A rendszer tagjai, várak, különböző erősségek, és a kisebb hadiértékü erődített helyek, várkastélyok, monostorok, templomok, tornyok voltak. Ezen utóbbiak csak a kis létszámú portyák megakadályozására voltak alkalmasak, de maguk is jelentős és hasznos részét alkották - főleg híradó-összekötő szerepük miatt - a teljes végvárrendszernek. A magyar végvárak élete a magyar kamara alatti kapitányok, és magyar katonaság, valamint az osztrák és német rendektől támogatott, idegen kapitányok és katonák felügyelete alatt állt. Az ország végvári rendszerének évi költsége 761766 Ft volt, melyhez évi 118496 Ft-tal járult hozzá Ausztria. Királyi zsoldon tartottak pl.: Pápán 200 lovast 200 gyalogost 17544 Ft-ért Devecserben 150 lovast 100 gyalogost 10878 Ft-ért Tihanyban 40 lovast 50 gyalogost 3825 Ft-ért.

19 2. Az erősségek osztályozása A kortársak felsorolásaiban a várak száma nagy eltéréseket mutat: Szigetvártól Egerig a XVI. század 40-es éveinek végén Tinódi 26 várat említ, amelyekkel szemben 30 török vár állt. Egy 1548-as magyarországi kimutatás szintén 26 várat számolt, azonban ezek csupán részben egyeznek meg a Tinódi által felsoroltakkal. 1555-ben Nádasdy Tamás már 43 megerősített helyet vett számba a dunántúli védekezésben.

20 Nádasdy Tamás a Duna és a Dráva között elhelyezkedő erősségeket a következőképpen csoportosította: - várak (castrumok:) Győr, Tata, Palota, Csesznek, Szentmárton, Ugod, Pápa, Kesző, Döbrönte, Devecser, Somlyó, Vázsony, Tihany, Sümeg, Csobánc, Szigliget, Tátika, Rezi, Szentgrót, Zalavár, Komár, Berzence. - kastályok (castellumok): Szentgyörgy, Marót, Kéthely, Mére, Lak, Csákány, Korotna, Sulyok, Szemnyér, Mesztegnyő, Bajom, Kapós, Sziget, Szentjakab. - erődök (fortalliumok): Asszonyfalva, Sitke, Bér, Egervár, Kernend, Peleske, Kanizsa, Csurgó, Muraszombat, Rum, Hidvég, Kapu, Vasvár."

1 A három különböző csoport között jelentős különbség nem volt. Rajtuk kívül még egyéb megfigyelőhelyek (pl. „vigyázóház", „tarisznyavár") szolgálták a védelmet, meVeress 1983. 63-64. o. 20 .Pach 1985. Magyarország története 1526-1686/1. 423-424. o. 2I

. Veress 1983. 263-264.0.