László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 9-10. (Pápa, 2004)

NAGY ISTVÁN: Beszámoló a „Napoleon und Graz 1809" című konferenciáról

franciák újra tüzet nyitottak 12 lövegből, amely során Erzsi a vállán egy szilánktól megsebesült. A jobb védelem érdekében felvette egy halott grazi landwehrkatona ruháját. Egy kabát, egy fekete bőr nadrág, bakancs és egy kalap, amelynek karimája egyik oldalon fel volt hajtva. A 106. gránátosezred és a 84. sorgyalogezred megpecsételte a graziak sorsát. Este 18 órára mindössze 103 ember maradt, de ezek közül is szinte mindenki sebesült volt. Elfogadtak egy tiszteletteljes fogságot, és egy kb. 8 km-re lévő Nyúl faluba üres borospincébe és szőlőházba helyezték el őket, ahova 19 órára értek oda. Hatvan Erzsit a ruhája miatt nem fedezték fel. Ez a szőlöház, amelyet kb. 300 éve építettek, a mai napig az eredeti formájában megmaradt. A szőlőskertekben általában egy kis ház volt, egy úgynevezett szőlőház, melyben ülőalkalmatosság, néha fözőhely és egy ágy volt. Egy faajtó választotta el ezt a helységet a pincétől. Éjfél körül több katona kíséretében megjelent egy francia gránátoskapitány. Bort és kenyeret hozott a graziaknak. A borospince ajtaját kinyitották, hogy a foglyok hallhassák a tolmácsot. Először mindannyian ettek és ittak, majd végül közölte a foglyokkal, hogy egy dekrétum alapján, melyet Napoleon május 13-án írt alá, a landwehreket a nemzetközi jogon kívül helyezi. Átadták Beauhamais azon parancsát, melyet a szabadhelyi főhadiszálláson adott ki, és amely szerint kora reggel golyó általi halál vár rájuk. Hummel őrnagy közölte a gránátoskapitánnyal, hogy a grazi landvvehrzászlóalj a reguláris hadserege részét képezi. A kapitány megígérte, hogy ezt Beauhamais tudomására hozza, de Hummel is informálni akarta János főherceget. Hatvan Erzsi kérte, hogy ő vihesse el az írást, mert minden követ és ösvényt ismert, és neki sikerülhet minden őrszem figyelmét elkerülni. Ismét felvette a lányruháját, és minden gond nélkül ki tudta kerülni az őrszemeket. Azt hihették, hogy vincellér vagy a ház lakója. Kora reggel két francia gránátosezred sorakozott fel, hogy végrehajtsák a kivégzést. A foglyokat egy nyílt területre vitték, ahol már egy földtöltés állt készen. A gránátosok látványa a biztos halált jelentette a foglyok számára. A kapitánynak sikerült még egy kis halasztást kieszközölnie, hogy Beauhamais parancsát megvárják. Időközben Hatvan Erzsinek sikerült Hummel hírével az osztrák előőrsökig eljutnia, ahonnan János főherceghez vitték. Ő azonnal egy tisztet küldött Beauhamais-hoz, és kilátásba helyezte, hogy minden lelőtt landwehrkatonáért két francia foglyot fog agyonlövetni. Beauhamais visszavonta a parancsot és a graziak megmenekültek. Hatvan Erzsi azonnal visszasietett Nyúlra, hogy ö maga jelentse az örömteli végzést. A többi fogoly között megtalálta Vukosits Istvánját is, akivel így újra találkozhatott. A nagyszámú, kb. 500 foglyot két csoportba osztották. A grazi landwehrkatonák bajor kísérettel a Chalons sur Mame-i, Reims melletti francia hadifogolytáborba vonultak, ahonnan 1810. január 10-én hazatérhettek Grazba. A bevonuláskor nagy tömeg várta a grazi landwehreket, akik a 27. Strassoldo-gyalogezreddel együtt meneteltek. A magisztrátus, és kormányzóság, és a városi polgárőrség (Bürgerkorps) küldöttsége fogadta őket. A Jakominiplatzon és a Leonhardgassén keresztül masíroztak a landwehrek a Marktplatzra, és a Herrengasséra, és arccal az egyenruhás polgárőrség felé álltak fel. Ima után a polgárőr-