László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 9-10. (Pápa, 2004)
NAGY ISTVÁN: Beszámoló a „Napoleon und Graz 1809" című konferenciáról
1805-ben az itáliai hadjáratot, és a caldieroi csatát" követően Masséna marsall csapatai foglalták el a stájer székvárost. Nagyon érdekes helyzet alakult ki ezen a hadszíntéren, mert a kétszeres erőfölényben lévő osztrák hadsereg hátrált, mialatt a főhadszíntéren a franciák elsöprő győzelmet arattak. A furcsa helyzetnek csak az austerlitzi csata után megkötött fegyverszünet, és a pozsonyi béke vetett véget. Ezután a franciák kiürítették a várost Az 1809-es hadjárat során az ezúttal Eugene Beauharnais itáliai alkirály által vezetett francia Itáliai Hadsereg foglalta el Grazot. Az előző két alaklommal a francia hadsereg semmiféle ellenállással nem találkozott. 1805 után viszont jelentős munkálatok indultak el azzal a céllal, hogy a Schlossbergen álló erődöt védhető állapotba helyezzék. Hadászatilag nagyon fontos helyen terült el Graz, mert Itáliából a városon keresztül vezetett az út Bécs felé, ezért mind a franciák, mind az osztrákok szempontjából lényeges volt ezen útvonal birtoklása. Az erőd ostromáról dr. Toifl saját előadásában számolt be. A város viszont mindvégig francia megszállás alatt maradt, az osztrák jelenlét csak az erődre korlátozódott. A következő előadást dr. Leopold Toifl tartotta „Die Belagerung des Grazer Schloßberges" címmel. A színes előadás főként a védők szemszögéből mutatta be grazi erőd ostromát. A korábbi előadók által már taglalt eseményekről a hallgatóság a védösereg nehézségeinek ecsetelésével hallhatott. A védők legnagyobb problémája a meglehetősen kis létszám, valamint a korlátozott tüzérség volt. A védelmet mégis lehetővé tette, hogy az erőd csupán egy oldalról volt támadható, de onnan is csak meredek domboldalon át. A védők szerencséjére az ostromlók nem rendelkeztek sem faltörő tüzérséggel, sem mozsarakkal, csupán néhány kisebb kaliberű tarackkal. Ilyen körülmények között Hackher feladata a védelem egységének megőrzése, valamint a francia támadások elleni határozott fellépés. A hadjárat korábbi részében a franciák rohammal vettek be az itáliai határon álló blokkházakat, de ez Graz esetében Hackher erélyes fellépése, valamint körültekintő intézkedései folytán kudarcba fulladt. A tudományos ülés utolsó előadását dr. Gerhard M. Dienes tartotta „Die Familie Bonaparte und Graz" címmel. A családfő, Napoleon 12 egyetlen alkalommal volt Grazban, az 1797-es hadjárat alatt. A győztes 1796-os harcokat követően 1797 tavaszán a francia hadsereg betört Belső-Ausztriába, és 1797. április 10-én elfoglalta Grazot. A hadsereg főparancsnoka, Napoleon Bonaparte hadosztálytábornok törzskarával együtt április 11-én érkezett a városba. A tábornok elsősorban a hadi ügyek intézésének szentelte idejét, és csak nagyon korlátozottan vett részt a társadalmi életben, mindössze egy alakalommal, április 23-án tekintette meg a városi színház előadását, de mindössze negyedóra után elhagyta a színházat. A tábornok figyelemmel kísérte a Schloßbergen folyó erődítési munkálatokat is, és kijelentette, hogy a vár komoly támadás esetén 24 óránál tovább nem tartható. A tábornok április 24-én éjszaka egy órakor hagyta el Grazot. " A caldieroi csatát 1805. október 30-31-én vívta Masséna marsall francia Itáliai hadserege és Károly főherceg osztrák Itáliai hadserege. A csata harcászatilag döntetlenre végződött, de Károly főherceg a Duna mentén lezajlott vereségek hatására kénytelen volt visszavonulni, és kiüríteni Itáliát. így volt lehetősége Masséna marsallnak létszámban jelentősen kisebb erővel támadást indítania, melynek során Grazol is elfoglalta. 12 A családfő korzikai felfogásában a család legidősebb férfitagját jelentette. A Bonaparte-család feje viszont az elsőszülött Joseph helyet kétség kívül Napoleon volt. Ez a probléma a konferencián érintőlegesen dr. Alfred Plischnak előadásában is felmerült. Napoleon, akit a korzikai hagyományoknak megfelelően családcentrikusnak tartottak, éppen a hagyományokat felrúgva saját magát tekintette családfőnek.
