László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 9-10. (Pápa, 2004)
NAGY ISTVÁN: Beszámoló a „Napoleon und Graz 1809" című konferenciáról
Az 1809-es nemesi felkelés három részből állt össze: perszonális, banderiális és portális felkelőkből. A perszonális felkelés a nemesek személyes felkelését jelentette az Aranybulla "vérrel adózás" nemesi kötelessége alapján. A banderiális katonaságot az 1435-ös törvények, és a későbbi szabályozások alapján birtoknagyság után kellett kiállítani. A portális katonaságot az 1397-es törvények alkották meg, és jobbágyporták után meghatározott ráta szerint kellett kiállítani a katonákat. Az előadó nem elsősorban a nemesi felkelés elavultságát hangsúlyozta, nem keresett mentségeket, felelősöket, hanem pontosan elemezte a fennálló helyzetet, katonai rendszert, nem ragadt le a hagyományos szemléleti módnál, a sorkatona - nemesi felkelő ellentét bemutatásánál. József nádor az előzetes tervek alapján 35 ezer gyalogossal, és 15 ezer lovassal számolt, a valóságban 19 732 lovas, és 22 914 gyalogos kelt fel, de ebből a győri csata időpontjában szerte az országban 17 295 lovas, és 21 718 gyalogos állt rendelkezésre. Az előadó a győri csata magyar értelmezésénél a császári-királyi haderő összetettségét, sokféleségét emelte ki. A francia haderő - bár hasonlóan sokféle katona alkotta - sokkal egységesebb, gyakorlottabb volt, mint a császári-királyi haderő. A magyar nemesi felkelést a király a magyar nemesi alkotmány figyelmen kívül hagyásával rendelte alá János főherceg lovassági tábornoknak, a Belső-Ausztriai Hadsereg parancsnokának. A győri csatában harcoló császári-királyi haderő három fő alkotórészből állt: császárikirályi reguláris csapatok (sorcsapatok, határőrség, önkéntes csapatok), landwehrcsapatok, és a magyar nemesi felkelés. Ezt a tényezőt ezidáig csak korlátozottan vették figyelembe a győri csata elemzésénél. A szerző felhívta a figyelmet a francia hadsereg jelentős túlerejére is. 7 Az előadó elmondta, hogy a nemesi felkelés intézménye az 1848as áprilisi törvényekkel, és az ország polgári átalakításával szűnt meg, országosan 1809ben hívták életre utolsó alkalommal. Robert Ouvrard „Das Kriegsgeschehen aus französischer Sicht" című előadásában Graz 1809-es francia ostromát mutatta be az ostromlók szemszögéből. Az előadás anyagának összeállításában Michael Wenzel osztrák hadtörténész volt Robert Ouvrard segítségére. Graz 1809-es ostromának történetének francia oldaláról eddig nagyon kevés adat látott napvilágot. Ouvrard elsőként tisztázta a Graz alatt harcoló erőket, majd nyomon követte a hadi eseményeket. 1809. május 30-án érkezett az első francia egység, Grouchy hadosztálytábornok dragonyoshadosztálya Grazba. A következő nap Macdonald tábornok hadtestének két gyalogoshadosztálya is Graz alá vonult. Macdonald - mivel parancsa volt Magyarországra vonulni - felszólította a vár védőit a megadásra, de elutasító választ kapott. Miután nem vesztegethette az idejét Graz alatt, a tábornok megparancsolta Broussier tábornoknak, hogy hadosztályával maradjon Grazba, zárja kö7 A győri csata elemzésére több kísérlet született. A szembenálló erők nagyságának pontos megállapítását azonban még nem sikerült tisztázni. Feltételezhetően túlzóak a nagy francia túlerőre vonatkozó megállapítások, különösen a tüzérség tekintetében. A Bodnár István nyomán napvilágot látott 144 francia löveg bevetése azonban biztosan nem állja meg a helyét. 54 francia löveg jelenlétére, és 42 bevetésére állnak rendelkezésre adatok. Wöber kutatásaiban fontos szerepet tulajdonított a tüzérség szerepének. Rámutat, hogy Napóleon megfeddte Eugéne-t. mert az nem vetett be minden rendelkezésre álló löveget a győzelem érdekében, és ezért a gyalogság szükségtelenül nagy veszteséget szenvedett. Wöber ebből arra következtet, hogy a francia hadsereg tartalékában több üteg is rendelkezésre állt. Adataink erről nincsenek. A francia Itáliai Hadsereg június 4-én. Wiener Neustadtba érkezésekor nem rendelkezett tartaléklüzérséggel sőt. a hadosztályok tüzérsége is hiányos volt. Felmerülhet viszont, hogy Napóleon küldött tüzérséget Eugéne-nek, és ennek bevetését kérte számon. Ennek kiderítése további kutatásokat igényel a francia források között.
