László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 9-10. (Pápa, 2004)
LÁSZLÓ PÉTER: A nádor-termi Pápa festmény. A pápai Fö tér a 17-18. században
A református egyház központja és fontosabb intézményei tehát itt a Fö téren a templom mögötti keleti házsorban voltak találhatók. Az Esterházy család tagjai több kísérletet is tettek a reformátusok kiszorítására a város központjából, s mind jogi eszközökkel mind fegyveresen is igyekeztek az itteni épületeiket elvenni, vagy visszavenni. Különösen gróf Esterházy Pál, aki később hercegi rangot kapott és Magyarország nádora lett, lépett fel rendkívül határozottan és célratörően. Fegyveres erővel 1660-ban sikerült elfoglalnia a Szent István első vértanú tiszteletére szentelt volt plébánia templomot és azt ismét a katolikusoknak adta vissza. A piactérre 1664 körül felállíttatott egy Máriaoszlopot és a várban is felújítási munkákat végeztetett. Valószínűleg ő újíttatta fel a szintén a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére szentelt várkápolnát is. Testvéröccse, gróf Esterházy Ferenc, aki 1661 körül került Pápa birtokába tovább folytatta ezt a munkát, s hamarosan, hogy átvette az uradalmat, visszafoglalta a volt plébánia épületét, de többel valójában nem ért el. Ujabb gróf Esterházy Ferenc, aki 1730 körül uradalmainak egyik fő központjává tette Pápát, határozott lépéseket tett itt a reformáció visszaszorítására és már nagyobb szabású városrendezési tervekkel is rendelkezett, amelyek építészeti kivitelezésével megbízta Franz Anton Pilgramot. Éppen abban az időben, nem sokkal azután, hogy a Nádor-termi festmények elkészültek, 1752-ben királyi rendelet alapján, megszüntette Pápán a reformátusok szabad vallásgyakorlatát, elfoglalta a reformátusok összes épületét a Fő téren. A reformátusok Pápán nem gyakorolhatták vallásukat, s így intézményeiket, Adásztevelre helyezték át. Az 1752. évi rendelet értelmében gróf Esterházy Ferenc viszszavette a 10., 11., 12. és 13. számú házakat, amelyek ekkor még a reformátusok birtokában voltak. 61 Az 10. számú telket, mint volt egyházi tulajdont, míg a 11. 12. és a vele összevont 13. számú ingatlanokat, mint földesúri tulajdonban lévőket vette vissza. Mint ez az inscriptionális szerződésekben valójában szokás is volt, az ingatlanok értékét, illetve értéknövekedését felbecsülték, s az említett épületeket összességében 2.825 forintra és 22 dénárra értékelték, 62 amelyet a földesúrnak meg kellett fizetni a református egyház számára. Pilgram építészeti terve nem érintette a Fő térnek ezt a keleti házsorát, amely lenyúlt a tópartig. Viszont gróf Esterházy Ferenc rendezési koncepciójában minden bizonnyal szerepelt a tér ezen részének a rendezése is, ami azonban nem elsősorban építészeti kérdés volt. A gróf, mint ahogyan elődei is, a kastély közvetlen környezetét és a város központját egyértelműen a katolikus egyház intézményei számára kívánta biztosítani, s visszaállítani itt az egyház egyeduralmát. Másrészt pedig a kastély közvetlen környezetében az uradalom vezető tisztjeinek kívánt itt lakásokat biztosítani. Kézenfekvő volt, hogy a gazdaság tisztjei a kastély közelében éljenek, ugyanakkor talán az sem volt mellékes szempont, hogy az itteni házak olyan tulajdonosok kezére kerüljenek, akik nem csupán földesúri, de közvetlen hivatali függőségben is álltak tőle, ami biztosíték lehetett arra is, hogy ezek a házak kerülő úton se kerülhessenek ismét református tulajdonba, illetve használatba. Gróf Esterházy Ferenc a 12. számú, Hegyi-féle, valamint a vele összevont 13. számú házat pápai prefektusának. Bittó Józsefnek adta inscriptióba, akinek örö61 Dr. TÓTH 1941. 167-171; THURY 19...; ,.A° 1752. velut Heiveticae Confessionis Praedicantium Domus virtute B. Resolutionen! Regiarum aCalvinianis adempta [...]" szerepel a Prothocolumban a 12. számú háznál. Porothocollum, 8. Hasonló bejegyzést találunk a 10. és a 1 I. számú házaknál. " 2 Prothocollum, 1,6, és 8. Dr. TÓTH 1941. 192.
