László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 9-10. (Pápa, 2004)

UGHY ISTVÁN: Rekonstrukciók és a hantai „gödrös ház". II. közlemény

induló kultúrrétegben nem tudjuk megállapítani". Merész megállapítás, de érthető és igaz: a gödör mellett vagy közelében épült felszíni ház lenyomatát, még ha oly árgus szemekkel is figyelünk, akkor sem tudjuk 100%-os biztonsággal rögzíteni. A kettő, vagy négy, vagy több darab cölöplyuk a gödörben már rögtön tervezésre készteti a rekonstruktört és máris kész a putrilakás, veremlakás, csöszkunyhó! Túlzott odaadással hódolnak rajzban visszaépítöink a veremházak külleme előtt, már behunyt szemmel is meg lehet örökíteni minden részletét. Épp ideje lenne már, hogy alább hagyjon ez a mindent elsöprő szerelem. Próbáljon a rajzoló abból a tényből is kiindulni, mikor nem találtatik a putri bejárata egyik oldalon sem, hogy talán arról van szó, a gödörbe a melléje épült házból léptek be. S a verem három oldala „falazva" volt, s nem volt rajta más nyílás, esetleg egy-két ablak. Egy érdekes esetet van módomban ide most lejegyezni. Még 1981-ben történt meg velem - velünk - az a megvilágosodás, amikor Csekefalván (Hargita megye) ástuk a középkori falurészletet. Mondanom sem kell, hogy egymás után Jöttek" felszínre a „putrik" gazdag kerámia - szemes - piakettes - kályhabetöltéssel. Bajban voltunk, főleg én nem tudtam elképzelni azt a sütő-föző alkalmatosságot, amelynek a testében ilyen gyönyörű plakettek - szemek vannak beépítve (Isd. XXVI., XXVII. táblát). A XXVII. tábla kályharekonstrukciói még az 198l-es csekefalvi falurészlet ásatása kapcsán készültek. (Az ásatás rajza a 12. ábrán látható és Benkő Elek könyvéből került ide „A középkori Kereszturszék régészeti topográfiája" Vah 1992 58. o.) Ilyenszerü kályhákat próbáltam gondolatban belekényszeríteni egy 3x3 méteres putri gödörbe. (1. épület) (A III. közlemény ábrái ezek, de itt most közölnöm kell őket.) A töprengés, kísérletezés, kínlódás közben engem ért először a megvilágosodás (akkor már ismertem Torockón az 1668-ban épült kétsejtű kicsi boronaház kövei kirakott, dongaboltozatos pincéjét, 15-16. századot ásunk itt Csekefalván, 17. századi ez a ház! Száz év a különbség, lehetnek ezek is pincék!!) Felkiáltok: hiszen ezek pincék, ezek felett, mindenik felett egy-egy boronaház állott! A szétbontott, elvitt házak pincéit ássuk mi putriházként, ezek a gyönyörű kályhák fent álltak a házban az egyik szobában, füstfogójuk (esetleg) a másikban, az 1400-1500-as években. A házak szétbontása, vagy elcipelése után kerültek a kályha martalékai, alkatrészei a megfelelő gödrökbe. Ezután minden megváltozott. Már pincékről beszéltünk, és boldogok voltunk. (Benkő Elek, Székely Attila és jómagam). Javasoltam, egyik szelvényt ássuk meg úgy, hogy az első ásónyom anyagát is félretesszük, és megvizsgáljuk, és a nyom alatti első réteget is végig tanulmányozzuk, és óvatosan kezeljük. Ugyanakkor a jelenséget papíron rögzítjük, így találtunk rá egy felszíni ház maradékainak nyomára, benne egy tűzhely roncsolmányra, még ennek a leheletnyi vékony rétegnek is egyik fele már el volt szántva (Isd. a 12. ábrát, a négy kazetta rajza kinagyítva. Benkő E. idézett mű). Ennyit elöljáróban, megint idézetek következnek a már fentebb többször említett könyvből (Népi ép. a Kárp.-med. a honf. a 18. sz." Wolf Mária tanulmányából 127-149. o.): „...nyilvánvalóan korai lenne a 10-13. századi magyar falu képéről, a bennük állt földbe mélyített, illetve felszíni házak arányáról szóló vita lezárására törekednünk. Anynyi azonban bizonyos, hogy idáig már két olyan 10. századra keltezhető településünk van - Borsod és Esztergom - Szentgyörgymező -, amelyre nem a földbemélyített veremházak elsöprő többsége jellemző ... a közelmúlt ásatási eredményei azonban valószínűvé teszik, hogy erre a kérdésre a régészeti kutatások adhatják meg a választ." A