László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 8. (Pápa, 2003)

TÓTH G. PÉTER: Emberevők - Törökverők. A magyarokról kialakított sztereotip képek és a vég vidéki lakomák kérdése

ACTA MUSEI PAPENSIS PÁPAI MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ 8 - 2003 TÓTH G. PÉTER EMBEREVŐK - TÖRÖKVERŐK A magyarokról kialakított sztereotip képek és a végvidéki lakomák kérdése A kannibalizmus a legősibb viselkedési normák egyike. Visszanyúl azokra az időkre, amikor először jelent meg ember a Földön. Indokolt az a föltevés, hogy minden nép körében elterjedt. [...] Az is föltételezhető, hogy az emberhús evése, mihelyt e szokás általánosan elterjed, szenvedéllyé válik. Amikor pedig só sem áll rendelkezésre, tetőfokra hág a húsevés iránt érzett szenvedélyes vágy.

1 A vérszomj félelmetes démon, ha egyszer kiengedték a palackból. Egy főúri magyar hölgy a tizenhetedik század elején harminc vagy negyven cselédlányát halálra kínozta. Azzal kezdődött, hogy szigorú büntetéseket rótt ki rájuk, de fokozatosan ördögi szenvedély támadt benne a szenvedés és a vér láttán? (William Graham Sumner, 1906) A

nemzeti sztereotípiák keletkezéséhez kapcsolódó esszéjében Eckhardt Sándor arra kereste a választ, hogy az előítéletek miként kapcsolódnak szavakhoz, képekhez, valós vagy kitalált emlékezetnyomokhoz. Példaként az emberevő óriásokról szóló népmesei szörny (ogre) eredettörténetét említette, amely a nyugat1 William Graham Sumner, „Kannibalizmus." In: Népszokások. Szokások, erkölcsök, viselkedésmódok szociológiaijelentősége. (Budapest: Gondolat, 1978) [eredeti kiadás 1906] 490-521 ; 490-491. 2 R. A. von Eisberg. Die Blutgräfin. Elisabeth Báthory. Ein sitten- und Charakterbild. (Breslau, 1894) idézi Sumner, Kannibalizmus. 337.