László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 8. (Pápa, 2003)

LÁSZLÓ PÉTER: A pápa-ugodi Esterházy uradalom gazdasági szervezete a 18. század első felében

teljes feladatkörét átveheti. Ez a József nevü szobagondviselő hamarosan panasszal is fordult gróf Esterházy Ferenchez olyan sokféle, s az instructiójában nem szereplő munkával bízták meg Pápán, hogy a gróf által reá bízott feladatokat nem tudta ellátni. A felsorolt rendkívüli munkák főként a porkoláb hatáskörébe tartoztak. Ezekkel a munkákkal a Zimmerwarter „annyira meg van terhelve - írta gróf Esterházy Ferenc 1756. február 10-én -, hogy azokat /: [...] főképpen az magyar nyelvet, és [írást] nem értvén, és nem tudván :/ nem csak nem győzi, de még az általam reá bízott munkának végbe vitelére, és az felső szobákban lébő Mobiliáknak németül-való megírására sintsen üressége. Mi kötelessége légyen emiétett Czimmervártérnek, az tülem nékie kiadott Instructióbul kitetszik; azokáért hogy Kglmed őtet az ő Instructióján főllyűl valamivel terhellye, éppen nem akarom, hanem egyéb ollyalén munkához /: a' mellyrűl az ő Isntructiójában nintsen emlétés :/ más magyar nyelv, és írás-tudó Embert rendellyen Kglmed, hogy az épületnek, és szobáknak [gondjviselésére és [vigyázására?], s tisztántartás[ára] a Czimmervarter minden fogyatkozás és háfíra] maradás nélkül reá érkezhessen, és mind[e]neket, a mint tülem parancsolattya vagy [on] jó rendbe vehessen [..]"

9 Ezzel összefüggésben megrótta gróf Esterházy Ferenc Bittó Józsefet, hogy a porkolábot - bár „való ugyan, hogy Soós Ferenc magát helytelenül viselte, holott sokkal is jobbat reméllettem volna tűle, úgymint írástudó értelmes Emberiül; " ' - állásából elbocsátotta anélkül, hogy ezt vele előzetesen megbeszélte volna, s helyette új porkolábot alkalmazott. Ezzel a döntéssel a prefektus kész helyzet elé állította a grófot, aki nem tudott mást tenni, mint utólag jóváhagyta Bittó József intézkedését: „[...] az. új Porkoláb [...] iránt tett Kglmed rendelését helyén hagyom, mindazonáltal Soós Ferencznek a szállást, és előbbeni fizetést még eg' Fertály Esztendeig resolválom, és meg engedem: ezen üdő alatt keressen magának más szolgálatot. " - írta 1756. január 16-án.

94 Amikor 1756-ban, 67 éves korában meghalt Bittó József, gróf Esterházy Ferenc új prefektust hívhatott Pápára, olyan embert, aki élvezte teljes bizalmát, s aki az uradalom igazgatásában már új szellemet képviselt. Az új prefektus Thanhoffer József, feltehetően 1757. január l-jével lépett hivatalába, s vette át a pápa-ugodi uradalom igazgatását, bár már korábban tájékozódott az itteni állapotokról, s a gróf már 1756. július 27-én részletes információkkal látta el a folyamatban lévő ügyekről. Adatok hiányában azt nem lehet megállapítani, hogy bár Thanhoffer, miként Bittó József, prefektusi címet viselt, hatásköre a pápa-ugodin kívül, még mely uradalmakra terjedt ki, ha kiterjedt egyáltalán, mivel idős gróf Esterházy Ferenc halálával, 1755-ben a birtokok tulajdonviszonyai megváltoztak. A pápa-ugodi uradalom szerkezetében annyiban bizonyosan nem történt változás, hogy a gesztesi uradalomról annak idején leválasztott részek továbbra is ide tartóztak. Arra nincsen egyértelmű adatunk, hogy a gróf Esterházy Károly használatába került devecseri uradalom fölött a pápai prefektusnak a továbbiakban is volt-e hatásköre. A pápai Gróf Esterházy Károly Kastély- és Tájmúzeumban fennmaradt egy német nyelvű dokumentum, amely az „Über die mir von Ihro Hoch Grafflichen Gnaden zugekommene Notanda ad deliberandum ist diese meine, jedoch ohnmassgebliche Meynung" címet viseli, s amelyet Thanhoffer József prefektus Pápán, 1757. január 12-én készített.

95 Ez a 1,2 Ifjú gróf Esterházy Ferenc levele Bittó Józsefhez, Bécs, 1756. február 10. GEKM ltsz.: 75.112.6. 93 Ifjú gróf Esterházy Ferenc levele Bittó Józsefhez, Bécs, 1756. január 13. GEKM ltsz.: 75.112.3. 94 GEKM ltsz.: 75.

112.4. 95 GEKM ltsz.: 63.10.4.73.