László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 8. (Pápa, 2003)
LÁSZLÓ PÉTER: A pápa-ugodi Esterházy uradalom gazdasági szervezete a 18. század első felében
authoritate akar cselekedni;! .../ Ennek utána pedig legkissebb tisztet is hírem, s engedelmem nélkül Kglmed le ne tegyen. " lV> Rendkívül nagy súlyt helyezett a restanciák, a tartozások behajtására, de amikor ennek érdekében a tisztjei buzgóságukban túl keményen léptek fel, s túl keményen büntettek, a gróf szemrehányásai nem maradtak el. 1755ben Bittó József, egy bizonyos Zallinger nevezetű pápai kalmárt adósságai miatt tömlöcbe is vettetett, aki azonban panaszos levélben fordult emiatt gróf Esterházy Ferenchez. A gróf nagymértékben helytelenítette a pápai prefektus eljárását: „A' dolognak mivoltát ugyan nem tudom: de illetlen dolog az, hogy ollyatén csekélységért odavaló lakos/: a' ki megfizethet :/ olly kegyetlenül tractáltassék, és vasra verettetvén tömlöczöztessék. Mind az Fölséges Udvarnál, mind pedig másutt is elhíresedett, hogy a pápai dominiumbéli jobbágyokkal igen kegyetlenül bánnak; holott az egész ország tudgya, hogy Istenben boldogult Atyám igen kegyes úr vala. Hogy azért Kglmed az én szándékomat tudhassa, egyáltallyában nem akarom, hogy az én jobbágyim, és az én protection! alatt lévők /: akár keresztények, akár pedig zsidók legyenek is azok :/ ennek utána olly kegyetlenül tractáltassanak, és akármelly kicsiny állapotért mindjárt vasba verettesenek. " 8 Kétségtelen tény, hogy az uradalomban bizonyos lazaság és fegyelmezetlenség uralkodott, nem volt meg az a fegyelem, amely egy hivatali, bürokratikus szervezetben elvárható. Ez csak részben fakadt abból, hogy idős gróf Esterházy Ferenc "kegyes úr" volt, inkább az írányitás patriarkális jellegének, és annak volt a velejárója, hogy a gróf tisztjeit inkább familiárisaiként, mint hivatalnokként kezelte. Ifjú gróf Esterházy Ferenc szemlélete gyökeresen más volt, talán bécsi tapasztalatai alapján is, egy gazdasági szervezet működését egészen másként képzelte el. Minden területen helyre kívánta állítani a legyeimet, amelyet különösen szigorúan vett a számadások és a pénzügyek területén. Az uradalom szervezeti felépítését valójában érintetlenül hagyta, s bár többször utalt rá, hogy a hanyagságnak személyi konzekvenciái is lehetnek, de atyja régi tisztviselőit egyenlőre meghagyta hivatalukban. Hűtlenséggel valójában nem lehetett őket vádolni, csupán az a lazaság és hanyagság, amelyet tanúsítottak, az nem felelt meg a gróf elveinek. Az öreg Bittó József prefektus működésével sem volt igazán megelégedve, de tisztelettel viseltetett atyja régi, hűséges embere iránt, akit gyermekkorától jól ismert, s őt egészen 1756-ban bekövetkezett haláláig megtartott tisztségében. Az első személyi változásra 1756. januárjában került sor, amikor Bittó József, ugyan nem a gróf ellenére, de elhamarkodottan elbocsátotta a szolgálatból Soós Ferenc porkolábot és Pintér Mihály „Forslmeistert". Az ügy előzményei 1755. szeptemberére nyúlnak vissza, amikor ifjú gróf Esterházy Ferenc egy „várbéli szobagondviselőt", vagyis „Zimmervvartert" küldött Pápára, bizonyos Józsefet, aki a porkoláb feladakörének egy részét vette át. Ezt írja erről Bittó Józsefhez, Bécsben 1755. szeptember 27-én kelt levelében: „Levelem megadó Jósefnevü régi hív emberemet Pápára Várbéli szobagondviselőnek, avagy Czimmerwarternek küldöttem, kinek is lakása abban a szobában, a' hol a' porkoláb volt szállva, tudniillik sub Nr" 20'"" lészen. Kglmed azért az Inventárium szerént a' porkoláb által mindeneket jó renddel adasson ezen Czimmerwarternek kezéhez, és nem csak a' szobáknak, boltoknak, konyhának és padlásnak kúltsait, de az generális kúltsokat is mind ő néki resignáltassa, és mindeneknek kézhez vételét az In ven tóriumban általa subscribáltassa [...] P.S. Az Czimmerwarternek, hogy tudhassa maga köteS( ' Ifjú gróf Esterházy Ferenc levele Bittóhoz. Bécs. 1756. febaiár 10. GEKM ltsz.: 75.1 12.6. S7 Ifjú gróf Esterházy Ferenc levele Bittóhoz. Bécs, 1755. december 11. GEKM ltsz.: 75.1 I 1.14.
