László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 8. (Pápa, 2003)

LÁSZLÓ PÉTER: A pápa-ugodi Esterházy uradalom gazdasági szervezete a 18. század első felében

tartóként-e. Közvetlen elődje a tiszttartóságban feltehetően Francsics Ferenc volt, akit Fülöp Éva Mária, mint gesztesi prefektust említ 1725-ből.

29 Minthogy Francsics Ferenc 1719. év elején, mint pápai uradalmi tiszttartó szerepel,

30 gesztesi prefektusi megnevezése is inkább azt jelenthette, hogy mint prefektushoz hozzá tartozott a gesztesi uradalom is. Gróf Esterházy Ferenc a saját kezében tartotta uradalmainak ügyeit, azon huszonhárom év alatt, amely időből fennmaradt levelezése Bittó Józseffel, szinte 2-3 naponta írt levelet a pápai tiszttartónak, amelyekben a legapróbb részletkérdésekre is kitért, és semmi nem kerülte el figyelmét. Az uradalom számadásait az exactor mellett ő maga is átnézte, és megtette észrevételeit, a hibák, tévedések, az ún. difficultások megbeszélésére sokszor felrendelte magához a tiszttartót, a számtartót, vagy a kasznárt. Az összes uradalom számadásait egyetlen exactor, a hivatalát Szempcen tartó Dobóczky László felügyelte és ellenőrizte.

31 A számadások elkészítéséért, az uradalmi kasszáért mindenekelőtt a számtartó felelt. Mindegyik uradalomban, amelynek élén tiszttartó állt, külön számtartóság működött, külön kasszával. Az egyes uradalmak könyvelését külön-külön végezték, s az uradalmak egymás között is elszámolásra voltak kötelezve. Minden készpénzt, terményt, vagy terméket, vagy bármit csak nyugta kíséretében lehetett egyik helyről a másikra átszállítani, s az átadás-átvételt a nyugtával és ellennyugtával kellett igazolni. így szállították Pápán keresztül Devecserből a borokat Szempere, Pozsonyba, vagy Pestre, az épületes tűzifát a Bakonyból a semptei uradalomba és Pozsonyba. De rendszeresen szállítottak Pápáról abroncsokat a hordókhoz, a semptei uradalomból pedig malomköveket Pápára. Ezek a szállítások egész évben folyamatosak voltak. Általában szekéren vitték az árut Gönyűre, esetleg Győrbe, vagy Komáromba, vagy valamely más révhez, ahol átszállítva a Dunán, a Szempcröl küldött szekerek vitték tovább. Adott esetben igénybe vették a vízi utakat is a Dunán és a Vágón. Akár fát, akár borokat, malomkövet, abroncsokat, vagy bármiféle más árut is szállítottak az egyik uradalomból a másikba, azok árát egymás között is ki kellett egyenlíteni. Amennyiben fuvarköltség is felmerült, azt is ráterhelték az adott uradalomra. Az elszámolásnak ezt a szigorú rendjét maguk a tiszttartók sem értették mindig, s felesleges adminisztrációnak ítélték, ami csak szaporítja a dolgukat. Így amikor 1748-ban ismét malomköveket vásároltak Szempcen a pápai uradalom számára, gróf Esterházy Ferenc kérte az azokról készült kimutatást, s azok árát. Dobóczky Ádám semptei tiszttartó ezzel kapcsolatban ezt írta 1748. december 12-én Bittó Józsefnek: "[...] de én nem tudom, hogy jó kgls Urunk így kívánnya, holott kára ebbííl nem következhetik, akár egyik erszényébül mennyen ki, akár a ' másikból én azt mind egynek tartom, azomban ha sempthei cassából ki mégyen, megmarad a' pápaiban, és az eő Excellentiája kezében mégyen, mind azon által a ' mint méltóztatik eő Excellentiája parancsolni, úgy légyen. "

32 Az uradalmak önálló könyvelésének és az áruforgalomnak 2<

' FÜLÖP 1991. 66. És 67. számú jegyzet. 30 DR.TÓTH 1941. 128. 31 Dobóczky Lászlóról az első adatot 1744-ből ismerjük. Ezen év január 12-én kelt azon levele, amelyet Bittó Józsefnek írt, s amelyben a számadások megküldését sürgeti: „[...] s tovább is kérem méltóztassék elsőben is ott való Számtartó Úr számadásit, másodszor pedig Kasznár Úr számadásit ezen alkalmatossághal fölküldeni, hogy azokat edgyütt a Devecseri Tiszt Uraimék számadásával [•••] hamarébb leszen által olvasván meg visgálhassam, hogy egy füst alatt censuráltathassanak, [...] GEKM ltsz.: 75.100.1. ,2 Dobóczky Ádám levele Bittó Józsefhez. GEKM ltsz.: 75.104.11.