László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 8. (Pápa, 2003)
HERMANN ISTVÁN: Sándor Zsuzsanna végrendelete 1688-ból
A Sándor rokonság után „nyolczadszor" megnevezi férje örökösét is, Martonfalvai Istvánt, akinek az 1684-ben a győri káptalan előtt kötött megállapodás értelmében már korábban jelentős ingó és ingatlan javakat adott át/ Ezeken a birtokokon kívül végrendeletében Martonfalvai Istvánra hagyott további birtokokat is, mégpedig a fent említett pápai házuk és majorszerük felét, somlói, dobai és badacsonyi szőlőik egy részét, de ő kapta a banki puszta felét is. 3 Az 1684-es contraktus szerencsére tartalmazza az átadott családi ingóságok jegyzékét is. Ebből is következethetünk a Horváth - Sándor házaspár gazdagságára. Az átadott ingóságok között fegyverek (lándzsák, kardok, puskák, köztük aranyozott díszes fegyverek is), lószerszámok (nyereg, orrozó, kápa stb.), egy kiemelkedő értékű felszerszámozott ló, lakás felszerelési tárgyak (nyoszolya, párna, szőnyeg, lepedő, törülköző, pohárszék, viasz[gyertya], sokféle cserépedény, köztük egy fürdőkád is), élelmiszer (nagymennyiségű bor és búza), takarmány (sok zab), férfiruhák (díszes kabátok, selyemövek), ékszerek (gyöngyös korona(?), szerecsendióból 37 készített aranyozott ezüst pohár), végezetül 150 aranydukát szerepelt. 3 ' 11 Az egyezség végén 500 aranydukát értékűnek mondta az átadott ingatlanokat és ingóságokat. Valószínűleg ezek az ingatlanok és ingóságok lehettek a Horváth Miklós féle vagyon törzsrészei. A Horváth-örökség többi részére csak az örökhagyó — Sándor Zsuzsanna — halála után tarthattak igényt a Martonfalvai örökösök, mint azt az 1684-es szerződés is tartalmazza. 39 Nem szerepel a végrendeletben az 1684-es contraktusban első helyen említett, halála után átadandó lovászpatonai ingatlan. Sándor Zsuzsanna egész testamentumából érződik az aggódás rokonai esetleges kisemmiző magatartása miatt. Többször hangsúlyozza, hogy csak a halála után lép életbe és hogy joga van megváltoztatni ezt a végakaratát. További biztosítékot érzett abban is, hogy hagyott néhány ingatlant, amelyekről csak az élete legvégén akart rendelkezni. (Gyenei malom, banki puszta fele. Ugyanezt a célt szolgálhatták a Martonfalvai Istvánnak 1684-ben át nem adott ingatlanok is.) 60 A végrendelet a formulas résszel fejeződik be. Ebben nyilatkozik elméjének ép állapotáról, jelzi, hogy saját keze írásával és pecsétjével erősítette meg az akaratát. Utána 55 Az acsádi malom felét, amely Mátyusháza pusztán állott, jelentős réttel együtt; Badacsonytomajon kettő. Alsó Iszkázon három jobbágytelket, valamint egy házat (domo allodiali) 18 hold szántófölddel; Középső Iszkázon két név szerint említett jobbágyot telekkel; továbbá kamondi és bodorfai részbirtokokat. 56 Ezeket a birtokokat az 1684-es megállapodásban Sándor Zsuzsanna lekötötte Manonfalvainak, de a jelek szerint átadásuk csak halála után történt meg, ellentétben a megállapodásban említett, de a végrendeletből már kihagyott javakéval. 57 A szerecsenydió / kókuszdió pohár pápai előfordulására lásd HERMANN István: Pápai középnemesi házaspár végrendelete a XVII. század közepéről. In: Lapok Papa Történetéből, 1997. 4. 78-79. p. ?s Egyházmegyei Levéltár, Győr. A győri káptalan hiteleshelyi levéltára. Felvallási (Fassionalis) jegyzőkönyvek XIV. kötet fol. 142-144. (KésőbbTszámozással. 259-262. p.) Vl post mortem, et defectum sepiusfatae Domina Susanna Sándor Bonorum Patonaiensium, Bánkiensium, Somlyoiensíum, ac Dobaiensium, sunt et Domus Papensis, Allodiorumque et hortorum, ... necnon Domus quoque Szelesteiensis rotam dimidietatem..." Uo. 80 akarok adni, és hadni, ingó javaimbúi, az én Szabad, és utolsó Disposition! Szerént legyenek, és osztassanak. Az kis Gyenei malmot, s Bánky Pusztának az felét is hagyom utolsó Dispositiomra. ... Ezen Disposition! mind azon által úgy éltessék, hogy mégh Isten ez árnyék Világon éltet ezen specificált jókat bírom, és manuteneálom." Lásd a szövegkiadást.
