László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 8. (Pápa, 2003)
UGHY ISTVÁN: Rekonstrukciók és a hantai "gödrös" ház
házban a járószinten raktak tüzet, nem tudták (vagy talán nem is akarták?) elvezetni a füstöt, nem alakítottak ki padlásteret, de arra már valamennyien törekedtek, hogy hálókamrát válasszanak le a lakótérből. Tehát falat húzzanak a nappali, illetve az éjszakai tartózkodás színtere között". Az oszthatóság gyakorlata, mint látjuk, magától értetődő ebben a korban. A mi putrijaink viszonylatában a visszaesés égbekiáltó, s a lemaradás még szégyenteljesebb, mivel mi közelebb vagyunk kelethez, mint a nyugat európaiak, s tudván tudjuk, hogy keletről akkor mi áradt felénk! Megint csak Hoffmann Tamást idézem (uo. 418. o.): „A téglaégetés mesterségbeli tapasztalataira elsőként a közel kelet áradmányos folyóvölgyeiben lakók tettek szert, alkalmasint az i.e. III. évezred óta gyarapították tudásukat [...] A technikák mind átkerültek Európába [...] a rómaiak széles körben működtettek téglaégető kemencéket. A provinciákban is. Európában végül is római hagyomány lett a téglaépítkezés". Ellentmondásos kép bontakozik ki, ha Hoffmann tanulmányából a most idézett sorok előtti rigmusokat olvassuk (uo. 406-407 o., a mondókákat vertikális sorrendben én cseréltem fel). „Talán a legnagyobb lépést azok tették meg, akik veremépületekből felmenő falu házakba költöztek. Svájcban, Angliában, a német síkságon ezt már a korai középkorban megtették, másutt későbbre halasztották a döntést [...] A történtekben a fő ok alighanem az volt, hogy voltaképpen az Elbától keletre már a periféria terült el, ahol a változások aránylag későn, a XIII. században indultak meg, [...] a Kárpát-medencében ez az átalakulás a XIII-XIV. században ment végbe". (A tiszaugiak pl. a XIV. sz.-ban a változást mindjárt egy háromosztatú felszíni házzal kezdték, amelyben szemeskemence is volt). Kiragadok egy pár mondatot Stuart Piggott „Az Európai civilizáció kezdetei" című könyvéből (104, 105. o.): „Most azonban vissza kell térnünk Kelet Európához, amely terület, mint láttuk, lényegében az i.e. 5000 előtt létrejött közel-keleti paraszttársadalmak előretolt nyugati része volt. A teli jellegű települések térsége ez. A mezőgazdaság ebből következő viszonylagos fejlettségével és annak megfelelő olyan társadalmi szerkezettel, amely már megközelíthette az erősen keleti jellegű tanács- és népgyűlés rendszerét". Új hullámmal új nép és új kultúra került a térségbe a „Bádeni" névvel illetett „ez ismét a 6 évezred óta tartó virágzásnak ősi színhelyéről került erre az „új" területre, egészen az i.e. XIII. századig továbbfejlődött, amikor immáron nyugat felől érkező harcos magatartású népek behatolása következtében összeomlott. Ennél a pontnál megvitatásra érdemes egy másik jelentős technológiai vívmány is, jelesen a kerék, és a vontatott kerekes jármüvek kérdése. [...] A kerék elvére Mezopotámia korai parasztgazdaságainak körében jöttek rá valahol és valamikor, jóval i.e. háromezer előtt, és használata innen sugárzott ki Európa és Ázsiai barbár népeihez". Minden argumentumot megragadok, hogy bizonyítsam térségünk minden korban elöl járt újításokban. Ezt a térképet is e célból emelem ki Piggott könyvéből (4. ábra). Feltételezem, hogy a szekér, kocsi maga után vonta a kereskedelem, mezőgazdaság, építészet fejlődését is. Véleményeket helyezek egymás mellé annak érdekében, hogy irományom gazdagabb legyen. A kazár birodalomból kivált magyarság ismerhette a téglaépítkezést (legalábbis a vályogtéglás építkezést). Vajon a hunokatavarokat miért hagyta hidegen a római kor téglaépítése (Ld. a római kor VI. tábláját.). Ezen olyan épületegyüttesek rajzát is bemutatom (A, B jelzet), melyek itt álltak a közvetlen szomszédságunkban, Komárom-Sopronban. Úgy gondolom, képzőművészként, régészeti-néprajzi felkészültségem, némi kívánnivalót hagy maga után. Éppen ezért okoskodásokkal vagy idegen tollak magamra