László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 8. (Pápa, 2003)

UGHY ISTVÁN: Rekonstrukciók és a hantai "gödrös" ház

ACTA MUSEI PAPENSIS PÁPAI MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ 8 - 2003 UGHY ISTVÁN REKONSTRUKCIÓK ÉS A HANTAI „GÖDRÖS" HÁZ ( I. közlemény) Az egyedüli kényszer, ami miatt nekifogtam e dolgozat megírásának az, hogy kételkedem, nem hiszem el, hogy minket ezer évvel ezelőtt - a nemez sátoron kívül -, mint elsődleges lak, azaz fő hajlék a földház, veremház, gödörház, putri boldogított volna. Söt abban is kételkedem, hogy itt, a Kárpál medencében rajtunk kívül a kelták, a dákok, szarmaták, és más nagyállattartó népek, mint a szkíták, hunok is ilyen veremházakban éltek volna. Hitetlenkedésem önjáró módon táplálja indulatomat, amit érzek ezen bűzös gödrök iránt, amelyek rendkívül aprók is voltak, általában 3x3 méter nagyságúak. Nehéz elhinni, hogy félezer éven át ilyen gödörben laktak volna, télen, nyáron! Persze Gunda Béla sorait olvasva (tanulmányom végén sokat idézek majd tőle) a mediterrán világ putrijairól, már könnyebb elképzelni az életet ebben az „illatos" gödörben, de itt nincs szó arról, hogy ezeket lakásként is használhatták volna. Talán el tudjuk képzelni azt az állapotot, amikor kontinensünk több tízezer évvel ezelőtt sűrű erdővel borított volt, többszáz éves fákkal teletűzdelve. Az ember kimerészkedett barlangjából a „nyílt" terepre. Hozzáértő kezekkel szétbontjuk most azt a függönyt, ami ezt a sok tízezer éves homály takarja. A sürü ködből kihámozunk néhány mozzanatot, amely az ember akkori életét jellemezte. Látjuk a gyűjtögető életmóddal már éppen felhagyni akaró közösséget, sok napfényre és zöldre vágyik. A rejtekhelyen kívül kell tehát hajlékot építenie. Talán előbb úgy próbálkozik ezzel, hogy élő fák csoportját keríti le az erdőből. A „hely" oldalait megerősíti és elkülöníti a külvilágtól. Még ajtót, kaput is tud rá szerkeszteni, szálfákkal, ágakkal befedi. A tűzet már ismerte az ember, tehát sütkérezni is tud, - mondhatjuk, (ha ez így történt), hogy az erdő (is) tanította építkezni. Azért tettem oda az „is"-t, mert tanulhatott emberünk a hódoktól, termeszektől is. A hód várat - erődítményt épít kivágott/kirágott fákból. Gondolom, kezdetben, mikor már halott fából építkezett az ember, az is az erdöbeli hajlékát utánozta. Az új életformája már irtásokhoz köti. Tisztáson, leégetett terepeken próbál ezek után gazdálkodni. Hoffmann Tamás (HOME XXXIX. 403. o.) írja: „Minthogy a házépítés tudománya a földművesek találmánya a talajszintre merőleges falú házak építésének praktikáját ők terjesztették el a kontinensen, hét nyolcezer éve zajlik ez a folyamat." Amint látjuk, talajszintről indul ez a folyamat, mint ahogyan az .erdő, a fa növekedése is onnan indul. Az ember talán soha nem is.kívánkozott a föld alá, a holtak birodalmába, mondván bölcsen, az élet a földön jár, a fa a halott világból nő ki, gyökérzete oda nyúlik, ahol furcsa állatok élnek a föld alatt. Az ember nem tartozik