László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 8. (Pápa, 2003)
NAGY ISTVÁN: A pápai ütközet 1809. június 12-én
veszteségét 8 főben, és 12 lóban, 140 a pesti lovasezred veszteségét 12 főben 14 ' határozta meg. Ezzel ellentétben a történeti részben közölt állománytáblázatok sokkal nagyobb veszteségekről tanúskodnak. A június I2-én nemesi felkelő parancsnokság által összeállított állománytáblázat szerint a veszprémi lovasezred 1099 főt, a pesti lovasezred 1056 főt számlált. 148 Ezt a csapatok jelentései alapján állították össze, és a 1 1-i állapotot mutatta. A 13-án Téten, a Belső-Ausztriai Hadsereg táborkara által kiadott állománytáblázatban a veszprémi lovasság 1001 főt, a pesti 776 főt számlált. 149 A két adat különbsége a veszprémiek esetében 98 fő, a pestieknél 280 fő - a 12-i veszteségekre utal. Ha ehhez hozzáadjuk az Alvinczy-gyalogezred napi veszteségadatát (2 halott, 43 sebesült, ismeretlen számú fogoly 130 ), valamint a két reguláris huszárezred veszteségét, akkor a francia hatszáz főnyi adat megállja a helyét. Érdekes, hogy R. Kiss nem figyel fel erre. Az osztrák és magyar szakirodalom az ütközet leírásában is a történtek elbagatellizálására helyezi a hangsúlyt, amit a kis veszteségadatokkal támasztanak alá. 1 ^ 1 Nem szabad hinnünk ezeknek az adatoknak. A szakirodalom többsége a historizáló pozitivizmus szellemi áramlatában minél jobb képet igyekezett festeni az eseményekről, ráadásul az adatokat sem jegyzetelték. Az egyetlen modern szakirodalom, melyben viszonylag részletesen foglalkozik a szerző a pápai ütközettel szintén pozitivista szemléletű, és nem alkalmaz forráskritikát. 132 Olyan zsákutcája ez a történelírásnak, melybe nem szabad bemenni. A francia források tükrében (bár azok is túlzóak a saját szempontjukból) az eseményeknek sokkal pontosabb megismerése van lehetőség. R. Kiss nagyobb teret szentel az egyes katonák hőstetteiről szóló történeteknek, mint az összecsapás általános menetének. A napóleoni háborúk irodalmának tipikus jelensége ez. Az elvesztett ütközetek, csaták, hadjáratok és háborúk jobb színben való feltüntetését szolgálja, és komoly forráskritikára szorul. A francia forrásokban megjelölt osztrák és magyar veszteségek elgondolkoztatják a kutatót. Vajon valóban kis jelentőségű harcok zajlottak Pápa alatt? Összeegyeztethetőe a felkelő csapatok 20 fős veszteségadata az állománytáblázatból kiolvasható 486 főnyi adattal? Ez a jelentős különbség hívja fel a figyelmet arra, hogy az ütközet valóságban sokkal nagyobb harcot hozott, mint azt az osztrák és magyar források állítják. A francia leírásokban az ütközetnek számos olyan eseménye szerepel, amit magyar forrásokban nem találunk. Ezek közül a legjelentősebb, a magyar csapatoknak legnagyobb veszteségeket hozó Borsosgyör előtti francia átkaroló támadás. A helytállónak tekinthető hatszáz fős veszteség halottak, sebesültek és foglyok tekintetében ismeretlen megoszlású. Mivel látjuk, hogy a nemesi felkelők veszteségadataira nem támaszkodhatunk, egyedüli valószínű adat az Alvinczy-gyalogezred 2 halottra, és 43 sebesültre rúgó vesztességet 3 A reguláris csapatok hivatalos veszteségjelentései R Kiss 2. köt. 128. 147 R Kiss 2. köt. 48. 1414 R Kiss 1. köt. 143. 149 R Kiss I. köt. 142. 150 Weissenbacher 394. 151 R.Kiss 1. kötet 136. 1:0 L. Veress 1987. Veress többi munkájában is ezen munka adataira támaszkodik. Forráskritikát nem alkalmaz, jegyzetelése - a felhasznált források hatalmas mennyisége miatt - hiányos, adatai sok helyen pontatlanok. így a szerző munkái tudományos felhasználása nehézségekbe ütközik. 153 Weissenbacher 394.
