László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 8. (Pápa, 2003)
NAGY ISTVÁN: A pápai ütközet 1809. június 12-én
össze egy lemaradt szakasz élén. A bátor szakasz gyors rohama megállította a meglepett francia lovasvadászokat, és ez időt adott a felkelő lovasság visszavonulására. Az Andrássy-dandár csapatai délután egy órára teljesen elhagyták a borsosgyöri állást. A franciák által Mátyusháza felé szorított, és a Tapolca-patakon átkelt Józsefhuszárezred és veszprémi lovasezred a Kálvária-dombhoz vonult, miután a parancsnokok helyreállították a harc folyamán megbomlott rendet." A Kálvária-dombnál kialakított erős utóvéd-csoportosítás Ettingshausen vezérőrnagy alatt elég erős volt ahhoz, hogy feltartóztassa a várható francia támadást. Ettingshausen csoportjának magját az 1. báni határőr-gyalogezred két zászlóalja, a varasd-kőrösi és a szluini határőr-gyalogezredek egy-egy zászlóalja alkotta egy lovasüteggel. A dandárnak rendelték alá az Otthuszárezredet, a Blankenstein-huszárezred (5.) tartalékosztályát, és a somogyi lovasezredet, valamint az Andrássy-dandárhoz tartozó csapatokat, a veszprémi és a pesti lovasezredet a József-huszárezreddel együtt. A városban állást foglaló Alvinczy-gyalogezred 3. zászlóalja szintén Ettingshausen alá tartozott. 100 Az utóvéd általános felügyelete Johann Frimont altábornagy feladata volt. Frimont, aki a háború korábbi összecsapásaiban kiválóan harcolt, és több alkalommal tanújelét adta vezetői képességeinek, a legmegfelelőbb személynek bizonyult erre a feladatra. A pesti lovasezred Borsosgyőrtől Pápán keresztül vonult vissza. Egy tévesen értelmezett parancs miatt a visszavonulást nem a győri úton kezdték meg, hanem Vaszar irányába indultak. 101 Ennek az volt a veszélye, hogy a franciák elvágják a lovasezredet a főerőktől, ami érzékeny veszteség lett volna a felkelő hadsereg számára. A francia csaptokkal közvetlenül ekkor már csak a Pápa nyugati bejáratát védő Alvinczy-gyalogezred 3. zászlóalja állt szemben. A védelemben segített, hogy a Kálvária-dombhoz rendelt lovasüteg tüzet nyitott a Pápa felé közeledő francia lovasságra. A lovasüteg bátran előrenyomult, és megakadályozta, hogy Montbrun és Grouchy csapatai lemészárolják a védtelen Alvinczy-zászlóaljat. Ekkor furcsa dolog történt: a francia lovasság beszüntette az előrenyomulást, és Borsosgyőr vonalában, a tüzérség hatótávolságán kívül megállt. 102 Az osztrák és magyar forrásokban ezt úgy magyarázzák, hogy a lovasüteg tüze kényszerítette a franciákat a megállásra, valamint a franciák ebédelni kezdtek. 103 Ezzel ellentétben Eugène és Grouchy is azt írja, hogy a francia főparancsnok határozott parancsára állt meg a lovasság. Eugène azzal indokolta döntését, hogy az elszigetelten támadó lovasság sem gyalogsági, sem tüzérségi támogatást nem kaphat. 104 A főerők ekkor még Nyárád és Szalók között meneteltek. A mintegy háromezer főnyi könnyűlovasság az osztrák és magyar csapatok ellentámadása során nehéz helyzetbe kerülhet, ha magára marad. Eugène jobbnak látta, ha időlegesen felhagy a támadással, mert addig a lovasság is kipihenheti magát, és a főerő is felzárkózhat. Eugène parancsának megítélése szükségszerűen pozitív. Az már ekkorra világosan kirajzolódott, hogy János főherceg nem fog csatát vállalni Pápa mellett. Ebben az "" Kisfaludy 1 12. 100 Bodnár 43-44. 101 Wöber 15. 102 Du Casse 166-267. 103 Bodnár 43. 1(14 Bleibtreau 112.
