László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 8. (Pápa, 2003)
NAGY ISTVÁN: A pápai ütközet 1809. június 12-én
Andrássy vezérőrnagy gondoskodott csapatai biztonságáról. A Hajagos-patak vonalán előőrsei egész éjszaka járőröztek különös figyelemmel a szalóki útra. A járőrök csak a francia előőrsök megjelenésekor húzódtak vissza. Ekkor zajlottak az ütközet első összecsapásai. A visszavonuló járőrök lőfegyvereikből tüzet nyitottak a közeledő franciákra. Ez inkább elrettentésnek, és erődemonstrációnak tekinthető, mintsem valódi harcnak, mert bár a franciák viszonozták a tüzet, de túl nagy volt a távolság ahhoz, hogy kárt tudjanak tenni egymásban. A felkelő lovasdandár pesti lovasezrede Borsosgyőr előtt állt harcrendbe. 72 Az ezred egy különítménye a mátyusházi Tapolca-hidat szállta meg. Az osztrák hadvezetés attól félt, hogy a francia főerő Mátyusháza irányába tér ki, hogy bekerítse a visszavonuló csapatokat. 73 Ez a félelem csak részben bizonyult megalapozottak, mert bár egy francia hadosztály valóban ebbe az irányba vonult, de nem bekerítési, hanem arctámadási szándékkal. A lovasdandár másik ezrede, a veszprémi felkelő lovasezred Borsosgyőr mögött tartalékban maradt. 74 Andrássy ezzel a felállással a korábbi utóvédharcokban alkalmazott eljárást folytatta, csapatai nagyobb részét tartalékba helyezte. Ez megfelel a kor követelményeinek, mert a franciák lendületes, folyamatosan manőverező elővéd-taktikája megkívánta a nagy tartalékot. Ebben az esetben is szükség volt erre, mert a francia könnyűlovasság kevésbé várt irányból, Salamon felöl is támadást indított. János főherceg úgy határozott, hogy hadserege főzés és étkezés után kezdi meg a további visszavonulást, majd Tétre menetel, hogy olt csatlakozzék Mecséry csapataihoz. 75 Ezek szerint tehát a menet 12 óra előtt nem kezdődhetett meg. 76 Kulcsfontosságú volt, hogy Andrássy csapatai kitartsanak, különben fősereg védtelen egységei egy támadás következtében komoly károkat szenvedhettek volna. 3. J. 2. Az osztrák tervek Az osztrák hadvezetés általános célja június 7-e, tehát a Körmendről való elindulás óta az volt, hogy a Belső-Ausztriai Hadsereg csapatai egyesüljenek a nemesi felkelőkkel. Egyes nemesi felkelő egységek már a menet folyamán csatlakoztak. Június 12-én reggelre már a pesti, veszprémi és a somogyi lovasezredek János főherceg parancsnoksága alatt álltak. Mecséry hadosztálya Téten állomásozott, míg Győr környékén további csapatok gyülekeztek. 77 A délelőtti órákban a főhadiszállásra, az Esterházy-kastélyba érkezett Ferenc császár futára, és további parancsokat hozott. 78 A császár levelében tisztázta a parancsnoki hatásköröket. A nemesi felkelő csapatokat alárendelte a Belső-Ausztriai Hadseregnek. Ezzel József nádor valódi parancsnoki hatásköre megszűnt, ami ellentétes volt a magyar törvényekkel. Bár a császári parancs ezt az iniuriamot azzal próbálta enyhíteni, hogy kijelentette: a felkelő csapatok sohasem lehetnek a reguláris egységek alárendeltjei, velük 7: R. Kiss 2. kötet 48. 73 Kisfaludy 110. 74 Erre utal a veszprémi lovasezred jelentése: VemL IV. I ,/f. 1. 3-4. p. 7? Hormayr 195. 76 Bodnár 43. 77 Kisfaludy 100-101. 7X Kisfaludy 113.