László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 8. (Pápa, 2003)

TÓTH G. PÉTER: Emberevők - Törökverők. A magyarokról kialakított sztereotip képek és a vég vidéki lakomák kérdése

tös országnak írták le, mely leírásokban egyre gyakrabban szerepelt a „mesés gazdagságról" szóló irodalmi motívum, mely sosem nélkülözte az egzotikus tartalmat.

21 A francia források mellett az itáliaiak is hasonló sztereotip képet közvetítettek. János diakónus (1008) Velencei Krónikájában a szem- és a fültanúk által elmondottak alapján így értekezett a pogány magyarokról: „A magyarok (Ungri) pogány és igen kegyetlen népe Itáliába jött, gyújtogatva és rabolva mindent elpusztított, az emberek legnagyobb részét leöldöste, de sokakat fogolyként életben is tartott. A héber Gans Dávid 16. század végén keletkezett világtörténelmi krónikájában (1592) a magyarok német- és franciaországi kalandozásairól és az augsburgi ütközetről írt. A szerző a kegyetlenség és a pogányság motívumait tartotta említésre méltónak: „Abban az időben Rudolf, a császárnak (Ottónak) fia, Bulczkit, a magyarok királyát segítségül hívta atyja, a császár ellen. Midőn Bulczki ezeket hallá, sereget gyűjtött és számtalan néppel Bajorországon keresztül Németországra tört, hol a magyarok szokásuk szerint prédáltak, gyilkoltak s gyújtogattak. A városokat feldúlták, a templomokat fölégették, a papokat és szerzeteseket kínos halállal kivégezték, a többi férfiakat megölték a nőket és hajadonokat pedig megfertőztették s fogságba hurczolták. Nagy zsákmánnyal mentek Francziaországba, hol úgy cselekedtek, mint Németországban s majd egy egész évig maradtak. [...] Bulczki, a magyarok királya, és népei 4715-ben, azaz a keresztény időszámítás 955-ik évében, Francziaországból Németországba tértek vissza, hol még gonoszabbakat míveltek mint ezelőtt. "

23 A templomfosztogató, keresztényi irgalmat nem ismerő pogány magyarokról szóló történetek a magyar krónikákban is sajátos ellenpólust jelentettek a keresztény erényekkel felvértezett utókor számára. Anonymus (1200) „Zolta vezér pedig haragtól tüzelve, [...] mivel fájt a szíve Léi és Bulcsú halála miatt, nagy hadat köldött Ottó német király ellen. Ennek kapitányaivá és vezetőivé Kölpény fia Botondot, Előd fia Szabolcsot meg Őse fia Örkényt tette. Mikor ezek elvonultak Zolta vezértől, Bajorországot, Alemanniát, Szász-földet és Türingiát megint kardra hányták. Majd innen továbbmenve, nagyböjt idején átkeltek a Rajna folyón, és ott Lotár országát is íjjal-nyíllal kiirtották. Egész Galliát szintén rettenetesen megnyomorgatták, sőt vadul berontva az Isten egyházaiba, még azokat is kifosztották. "

24 A magyarokról mint kegyetlen pogányokról szóló híradások tehát továbbra is jelen voltak az európaik kollektív emlékezetében. A kegyetlenségükről és vadságukról szóló hírek tartalmán a keresztény nemzetekhez való csatlakozás tudatosulása sem sokat változtatott. A források alapján érdemes foglalkozni azzal a problémával is, amely alapján a magyarokat a Kollektív Antikrisztussal azonosították és a nyugati világot Isten ostoraként büntető apokaliptikus lovasokként jellemezték. Paul Alexander részletes elemzése " Csemus. A középkori francia nyelvű történetírás. 141. " Györffy, A magyarok elődeiről. 215. Kohn Sámuel, Héber kútforrások és adatok Magyarország történetéhez.. Akadémiai Reprint (Budapest: Akadémiai, 1990) [eredeti kiadási év 1881] 108. Kohn Sámuel fordítása. 24 Szentpétery, Scriptores Rernm Hungaricarum. 33-37.; Györffy, A magyarok elődeiről, 177-179. Pais Dezső fordítása. V.o. még Vázsonyi, Halátbüntetések végrehajtási módjai, 83.