László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 8. (Pápa, 2003)
HUDI JÓZSEF: A pápai belváros örökös szerződése 1793-ból
A szerződés értelmezésének megkönnyítésére érdemes néhány megjegyzést fűzni. A privilégiumlevél-forma pontosan kifejezi, hogy az azt kiadó gróf kegyet gyakorolt, amikor az 1779 óta függőben lévő birtokjogi kérdést a folyamodók kívánságára kedvező módon szabályozta. Nem urbáriumban, hanem örökös szerződésben szabályozta az 1730-as évek óta visszaváltott belsövárosi insriptionalis telkeket és házakat, illetve a földesúri telket bírók kötelességeit: Ezzel pontot tett az inscriptionlis telkek évtizedekig elhúzódó visszaszerzésének folyamatára, mely sok terhet, s még több bosszúságot jelentett a számára. Tudjuk, hogy az eredeti kataszteri felméréskor 442 telek volt a belvárosban, melynek 34,2 %-a szabadnak számított. A század végére a földesúri földbirtokpolitika (visszavásárlás) következtében ez az arány 10,8 %-ra csökkent. Hasonló helyzet volt a külvárosokban: itt az első felméréskor 84 telket vettek számba; ennek 90,5 %-a valamely belső telek tartozéka volt. A belsővárosi telek-visszavásárlási akciók hasonló változásokat idéztek elő a majorokban is. 67 A tényleges birtokviszonyok tisztázásához szükség volt a szerződéses birtokosok összeírására és helyrajzi azonosítására, melyet a meglévő térképek alapján az uradalmi levéltáros el tudott végezni. 68 Ez azonban csak a belvárosra igaz, mert a külső városrészekről 1793-ban fel kellett mérni a tényleges birtokviszonyokat. 69 A változás lényege, hogy az extracontractualisták contractualisták csoportjába kerültek, ezentúl velük közösen fizették a megemelt éves bérleti díjat, a cenzust. Eddig a szerződésesek évente 1600 rajnai forint cenzust fizettek, amely kiegészült az új szerződésesek által fizetendő 1033 rajnai forint cenzussal és 225 forint 62 Vi dénár terragiummal. A felmérések eredményeképpen a külsővárosi kontraktualistáknak az eddigi 1200 rajnai forint mellett további 1 138 forinttal nőtt adójuk. A külsővárosiak (Alsó- és Felsőváros) új terheit szintén szerződésben rögzítették 1794. október 29-én. A kontraktuális összegek beszedéséről a belsővárosnak birtokarányos adókivetéssel kellett gondoskodnia. Az éves összeget két féléves részletben adták át az uradalmi pénztárnak. A szerződés a belsőváros igazgatására és bíráskodására is kiterjedt, s a korábbi örökös szerződést tartotta irányadónak. Nem ismerte el a város által újabban felállított 60 tagú választott községet, 71 bizonyos korlátozásokkal megtartotta a város elsöbíráskodási és ún. lakópénz-szedési jogát, továbbra is előírta a városi számadások és házlevelek urasági felülvizsgálatát, a caducitasok bejelentési kötelezettségét, az urasági emberek (árendátorok) törvényes védelmét. Újdonságnak számított 2 városi gyámatyai hivatal rendszeresítése, amelyet a kontraktualisták számának növekedésével indokoltak. 67 HARIS Andrea: Pápa a 18. században. (Egy barokk városkép kialakulása). = PMÉ 3-4 ( 1992) 123-138., különösen 131.. 137. 68 1778 óta Hering (Hering) József töltötte be az archivariusi tisztséget, így 1793-ban is. Vö. HUDI 1999. 88. 69 A külvárosokról készült 1793. évi térkép a Veszprém Megyei Levéltárban található. VEML Térképtár, T 252. 7,1 A kiilsővárosi extracontractualisták szerződése (1794). MOL P 1216. Capsa 55. No. 80. Ugyanitt megtalálható a belsövárosiak véglegesített kontraktusa isa No. 81. alatt. 71 A belsővárosiak formailag eleget tettek a püspök kívánságának, de gyakorlatban a következő évtizedekben is működtették a választott községet (electa communitas).
