László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 8. (Pápa, 2003)

TÓTH G. PÉTER: Emberevők - Törökverők. A magyarokról kialakított sztereotip képek és a vég vidéki lakomák kérdése

mint a beszédre. Ez ocsmány népnek a vadsága tehát nem csupán az emiitett vidékeket, hanem legnagyobbrészt Itália országát is elpusztította. " 1 Ám nem csak a nyugati, hanem a hazai források is előszeretettel idézték azt a hagyományt, mely szerint a magyarok a szkítáktól és a hunoktól származnak. Anonymus (1200) a magyarok feltételezett őseiről, a hunokról a Szkítiáról szóló fejezetben a következőket írta: „Ámde utóbb a szóban lévő nemzet a háborúskodásba belefáradva, olyan kegyetlenné fajult, hogy - némely történetírók szerint -, haragjában emberhúst evett, meg emberek vérét itta. Hogy kemény egy nemzet volt, hitem szerint azt ma is megismerhetitek ivadékairól." Az ivadékok természetesen nem mások, mint a magsarok, akiknek kegyetlenkedéseiről így írt: „Almos vezér meg katonái az oroszokat és kunokat egészen Kijev városáig üldözték, és úgy aprították a kunok tar fejét, mint a nyers tököt. Az oroszok és kunok vezérei pedig, mikor a szkítiaiak [Anonymus itt már a magyarokat érti rajtuk] vakmerőségét látták, a városban meglapultak, mint a némák. "

B Anonymus szerint a magyarok - a szkítákkal és a hunokkal ellentétben - természetesen már nem esznek emberhúst és embervért sem isznak. Ezt - a részben vitézi, részben a kegyetlenkedéseket kidomborító krónikaírói hagyományt - jeleníttette meg Kézai Simon (1285) is. Példa erre a zsákmányszerző magyarok kegyetlenkedéseinek leírása: „Foglyul ejtették itt Henricius de Schwarzenberget a császár marsalljai, azaz hadseregének fővezérét, s vele együtt sok más főembert, és noha felbecsülhetetlenül sok pénzt adtak nekik váltságdíjukként, Regensburg előtt zászlórúdba húzták és nyilaikkal borzalmas kegyetlenséggel átlyuggatták őket, miközben a polgárok elképedve álltak a városfalon. "

14 Ám Kézai a magyarok tetteinek leírásakor újból beépíti elbeszélésébe az emberevés és a vérivás motívumait, hogy ezzel mintegy megkülönböztesse a kereszténnyé vált és a még pogányként élő magyarok tetteit. Bulcsú vezérről a következőket írta: „Vérbulcsúnak pedig azért hívták, mert miután a nagyapját Krimhild csatájában a németek megölték és ő erről biztos tudomást szerzett, hogy bosszút álljon több németet nyárson süttetett meg, s állítólag olyan kegyetlenséggel tombolt ellenük, hogy némelyiküknek úgy itta a vérét, mint a bort."

15 Róna-Tas András foglalkozott talán a legkiterjedtebben a magyarok 9-14. századi nyugati és keleti megnevezéseivel. A nyugati forrásokban az ugri (ungri), turci (türk) etnonímiák mellett előfordultak még a szaracén, umbriai, pannon, pártus nevek is. Róna-Tas szerint a magyarok elnevezéseit három csoportba sorolhatjuk. Az első csoportot azok a megnevezések alkotják, melyek alapján a magyarokat az állatokkal tartották azonosnak, és ennek megfelelően legfőbb célul e vadak megszelídítését tűzték ki. A második csoportot azok az elnevezések alkották, melyekben a magyarokat ugyan már embernek képzelték, de semmiképpen sem keresztényeknek. Ilyen például a pagani, gens 11 Idézi Györffy Görgy szerk., A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Kortársak és krónikások híradásai. 3. kiadás (Budapest: Gondolat, 1986) 208. 1 A mondatot idézi Ipolyi, Magyar Mythologia. 331. A szövegrész kritikai kiadását lásd: Emericus Szentpétery ed., Scriptores Remin Hungaricantm tempore duciim regumque stirpes Arpadianae ge

stamm edendo operi praefuit Emericus Szentpétery. I. (Budapestini, 1937) 33-37. Pais Dezső fordításában lásd Györffy. A magyarok elődeiről. 136. L Szentpétery, Scriptores Remin Hungaricantm, 33-37.; Györffy A magyarok elődeiről. 142. w Szentpétery, Scriptores Remin Hungaricantm, 168; V.o. még a témával kapcsolatban Vázsonyi Ottó, "'Halálbüntetések végrehajtási módjai." Történész 4-6. (Pécs, 1999 [1996-1998]) 71-91., 86. • Vázsonyi, Halálbüntetések végrehajtási módjai. 89.