László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 7. (Pápa, 1997)

UGHY ISTVÁN: Lőportartók sugallta gondolatok

Maguk a rajta lévő ábrázolások is utalhatnak arra, hogy az agancsot sámán dob tartozékaként alkalmazták. „A magyar porszarukon szórványosan megtalálhatók a szibériai sámándobok egyéb szokásos motívumai is: szarvasok, kígyók, halak, zegzugos folyóvíz, fák, csillagok, hegyek, felhők ... emberalak..." (LÜKŐ 1972.) Ez az érvelés meggyőzőnek bizonyul, ha összehasonlítjuk a szarukon lévő ábrázolásokat a sámándobok rajzaival (Vö. XIII. tábla). Egyes lőportartókon megtalálható ..Szentháromság" figurák (4. Kép) mintha a sámándobok felső régióiban is szerepelnének, pont így. „Egyes darabok díszítése elárulja, hogy nem a kétágú ember, hanem a szarvasfő helyzetébe kell állítanunk a szarut"- írja Lükő G. (LÜKŐ 1972.) A nála tárgyalt szarvasagancs - mely a Soproni Múzeum tulajdona, s a tanulmányában a 3. ábraként szerepel - díszítései után tudjuk megérteni a Csallóközből, Gutáról származó lőporszarun található motívumokat (VI. tábla), de ugyanakkor azt a tájegységet is körül tudjuk határolni, ahol az ilyen jellegű lőportartók előfordulhatnak, s ez a Kisalföld környéke (XII. tábla, 4.). Visszatérve a „megkoronázott nap" motívumhoz, Jankovics Marcell Jelképkalendáriumában találtam egy érdekes ábrát a 129. oldalon, amelynek a két fő alkotó része - a magtár és a tölcsér - szerintem ugyanarról az „átváltozásról" szól, mint amiről a mi motívumunk. Ez mexikói motívum, amelyet egy edény, egy váza keresztmetszetének is nézhetek (IX. tábla, m. A motívum méhében egy nyulat - termékenység szimbólumot - rejt), az edény testét a nap sugarai övezik, felfelé megnyílik ez a forma és tölcséres garatán kirajzanak belőle a magok (kis köröcskék). Nekem ezek a mag képzetét sugallják, ugyanúgy mint lőportartóinkon. Mi történik itt? A napból születik a hold? A lőporporszarukon is lehet ilyesmiről szó, vagyis égitestek együtt szerepléséről. A magok a termő tokjából a mi motívumainkon is „kirajzanak". A táltos egyben úgy is használta ezt az emberszerü figurát, mint magtartót (a bódulathoz szükséges magok tartásához) a magokból és héjból készített pép kellett az átmenethez a transzcendenciába, a hallucinációhoz? Kérdések, feltételezések ezek. Ám lehet, hogy ennél sokkal egyszerűbb a megoldás, a megfejtés. E bevezető után néhány szó az I-VI. tábláról. Ez a 11 rajz folytatása a PÁMÉ 3-4. számában már közölt 10 rajzomnak, ezért folytatom a számozását 11-tői 21-ig. Ezenkívül a VI. táblán még egy gutái szaruval bővitem is a sort. Az I. táblán két rajz van, 11. és 12. SZÁMÚ. Mindkettő geometrikus díszítésű, amelyek többek közt ürügyül szolgáltak a fent leírtak közlésére. Újra elővéve régi kiadványunkat, abban is találtam 4 kiterített rajzot, mely őrzi ezeket a motívumokat. (Kettőt ezek közül a X.-es táblán újra közlök, „A" jelzés alatt). Ennek a 2-es tagján pompásan megfigyelhető az, amit fentebb állítok, hogy a szaruk oldal részein a kígyó vonagló cikk-cakkja zárja a kompozíciót. Bővebben nem szólok róluk, mert a rajzok maguktól beszélnek. A Il-es táblán szintén két rajz található (13-14.), ezeknek díszítései egy másfajta megjelenítési körben mozognak. De a geometriás díszítésmódtól nem szakadnak el. A 13. SZÁMÚnál külön kiemelendő a fő szár, nyak felső részén ábrázolt jelenet, mely vízszintes vonallal el is különül az alsóbb régiótól. Három toronyszerű figurát ismerünk fel, ami nem lep meg, mert már találkoztunk több portartón ezzel a megjelenítéssel, mikor a felső régióban „tömegjelenetet" ábrázolnak, hol három, hol több figura „elnö-