László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 7. (Pápa, 1997)

MEZEI ZSOLT: Adatok a pápai ferencesek lelkipásztori és hittérítő tevékenységéhez

augusztus 8-án a 37 éves birodalmi [illetőségű] Sneider Anna Katalin lett lutheránusból katolikussá. augusztus 8-án a 38 éves, Csongrád megyei Mező Vásárhelyből való Váradi István lett kálvinistából katolikussá. 1764-ben október 4-én P. Váisz Pál megtérítette Draventsik Anna Mária 20 éves modori lutheránust. 1769-ben január 28-án P. Lentsés Jakab áttéríti a katolikus hitre a 16 éves Kupi Julianna csöglei kálvinistát. 1772-ben május 12-én a 30 éves Nóvák János Vas megyei lutheránus P. Molnár Juniper kezébe tette le a katolikus hitvallást. május 14-én a 27 éves Nagy István Sopron megyei lutheránus P. Molnár Juniper kezébe tette le a hitvallást. augusztus 15-én Schenlein Gottfrid 25 éves kálvinista a birodalomból P. Weisz Pál vikárius által tér meg. 1776-ban március 31-én Matz Dániel svábföldről származó 20 éves takács tette le a hivtallást P. Nazarius előtt. 1778- ban április 15-én P. Weisz Pál előtt konvertált Tóth József 20 éves lutheránus. Május 15-én Gratovitsin Magdolna kb. 28 éves lutheránus konvertált P. Weisz Pál előtt. 1779- ben március 3-án Sághi István 40 éves lutheránus két fiával együtt: Istvánnal és Imrével együtt tették le a hitvallást P. Weisz Pál előtt. 1780- ban március 5-én P. Kiss Gábor térítette meg a Ferdinánd főherceg regimentjéből való Fodor Mihály 30 éves, bödögei illetőségi lutheránus katonát. Június 25-én a gyimóti Németh János 54 éves lutheránus a börtönben tért meg P. Nagy Atanáz közbenjárására. Bár az összeírás precíznek tűnik, mégsem gondolhatjuk, hogy a Házkrónikában minden megtérített nevét följegyezték. Az itt felsorolt névsor is tekintélyes, a valóságban azonban sokkal több konvertitáról lehet szó. E 64 esztendő hézagos adatai is jól illusztrálják azonban azt a változást, amely a 17. századi Pápa szinte teljesen protestáns lakosságát a 18. század végére katolikussá formálta. Az igazsághoz persze az is hozzá tartozik, hogy a pápai evangélikusoktól 1714-ben, a reformátusoktól pedig 1752-ben vonták meg királyi paranccsal a szabad vallásgyakorlat jogát. Ez az erőszakos lépés lehetetlenné tette, hogy a protestánsok "fölvegyék a versenyt" a katolikusokkal, akik olyan kiváló lelkipásztor-rendekkel büszkélkedhettek, mint a pálosok (1638 óta), a ferencesek (1660 óta) vagy a betegápoló irgalmasok (1757 után). S akkor még nem beszéltünk a főplébániáról, amely a 18. század végére megerősödve, megújulva (a Nagytemplom felépítése!) teljes súlyával felléphetett a katolikus hitélet helyreállítása érdekében. S mindemögött a háttérben, de nagyon is hathatós szellemianyagi támogatást nyújtva ott áll a város nagy mecénásának, építtetőjének, urának és gazdájának, gróf Eszterházy Károly püspöknek hatalmas és befolyásos alakja.