László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 7. (Pápa, 1997)

HERMANN ISTVÁN: Pápai bírók a XVII. században. Adalékok a XVII. századi Pápa városi archontológiához

fiák, tanulmánykötetek egyébként értékes anyagából g>akran hiányzik a település tisztviselői karának névjegyzéke, működési ideje, nem is beszélve a személyek társadalmi állásáról, vagyoni helyzetéről. Természetesen nemcsak az archontológiai listákat, hanem a városigazgatás tényszerűségét nevekkel, a vezető személyiségekre vonatkozó adatokkal alátámasztó történetírói módszert hiányolom. A jelen tanulmányt az a tény motiválta, hogy amikor néhány éve három XVII. századi pápai oklevél alapján a városi magisztrátus tagjairól, a jogügyletekben említett személyekről" próbáltam többet (valamit) megtudni az első jegyzetben említett pápai tanulmánykötet névmutatója alapján, ez egyetlen személy esetében sem sikerült. Hasonlóképpen jártam a korábbi pápai helytörténeti irodalom

1 áttekintése után is. Vagyis ha egy-egy település számára fontos közigazgatási vezetőket, az esküdteket, a városi jegyzőket, a céhek vezetőit vagy tagjait, illetve az egyszerű polgárokat, a városi lakosokat keressük az esetek többségében nem sok hasznát vesszük a meglévő helytörténeti irodalomnak.

4 A Pápa esetében fennálló nem túl jó forrásadottságok csak némi magyarázatát, de semmiképpen sem az indokát adják ennek a ténynek. Hiszen eddig bármiféle archontológiai kutatásra, összeállításra csak az országos jelentőségre számot tartó királyi tisztségviselők esetében volt esély. Többnyire ezek is csak egy-egy korszak szűk időhatárai között lelhetők fel többé-kevésbé pontosan, de jelentős hiátusokkal.

5 " Pedig a három oklevél összesen 55 különbőző nevet sorolt fel... J A legtöbb segítséget még Katona. 1972. tanulmányából kaptam. Sajnos az eredeti összeírás megtekintése után bebizonyosodott, hogy a kiadás gyakorlatilag nem használható a nevek azonosítására. Mivel egy meghatározott koncepció — azaz. hogy a Maynzeck-féle. Pápa belvárosát ábrázoló 1730 körül keletkezett térkép (jelzete: VeML. XV. II. T-500.) házhelyei és az 1660-as összeírás személyi adatai összeegyeztethetők — szolgálatában készült, eleve töredékesre sikeredett a forráskiadás. (Kimaradtak az ún. Majorszerek, azaz a pápai Alsó- és Felsőváros, a szűkre szabott városfalakon kívül elhelyezkedő mezőgazdasági- és lakóterületek.) Ráadásul a szerző valószínűleg nem az eredeti, hanem annak mikrofilmezett változata alapján dolgozott, ami nagyon sok esetben olvasati problémákat okozott. Legalább ugyanannyi kijavítatlan szedési hiba maradt a kész nyomdai szövegben, ami sorok elcsúszásában, kimaradt adatokban és sok név hibás helyesírásában. írásában mutatkozott meg. A közeli jövő feladata kell. hogy legyen az összeírás immár hibátlan kiadásának közzététele. 4 Természetesen kivételes forrásadottságokkal és szerencsével rendelkezik ezen a területen Sopron városa, ahol Házi Jenő elkészítette a Soproni polgárcsaládok című kétkötetes, munkáját, amely szinte minden koraújkori és újkori személy biztos azonosításának forrása, az esetek többségében családi adataival együtt. Házi Jenő: Soproni polgárcsaládok, 1535-1848. MI. Budapest. 1982. Lehet még említeni Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez című munkáját. Szeged. 1992. Tanulmányok Csongrád megye történetéből XIX. szerk. Blazovich László. Sajnos a munka célja csak az elmúlt kétszáz év szegedi névanyagának feldolgozása volt. ^ Elég említeni Engel Pál: Magyar világi archontológia 1301-1457. MI. Budapest. 1996. (História Könyvtár, Kronológiák. Adattárak 5.) [A munka megjelent CD lemezen is: Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301-1457. az Arcanum Adatbázis Kiadó gondozásában, Budapest, 2001.] 302. p. a pápai várkapitányok, és Pálffy Géza: Pápa szerepe a XVI. századi végvári rendszerben, in: Tanulmányok 2.. 81- 98. p. című tanulmánya függelékében A pápai