László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 7. (Pápa, 1997)
TÓTH PÉTER: A lázadók teste és az árulók büntetése. A pápai vallon zsoldosok kivégzése és a megtorlás hóhértechnológiájának kultúrtörténeti emlékei
most azonban a torkát és legnemesebb szerveit olyan pusztító kór lepte meg, és annyira leverte, hogy orvosai is, mint valami vértelen-erőtlen haldoklót, magára hagyták: lehelje ki páráját; halottként elsiratták, és elmentek mellőle. Bárcsak tartogatna még számára a sors valami orvosságot! Mert miként a reménytelen nyavalyák már nem az orvosszerek; hanem a természet jóvoltából gyógyulnak meg, ha meggyógyulnak: ennek a végképp elsiratott betegnek a felépülésében is alig reménykedhetünk, ha a legfőbb égi orvos nem segít." (Borzsák István fordítása) 15 '' Istvánffy szintén ennek a szemléletnek volt a képviselője, aki a Bonfinitől átvett motívumokat felhasználva a Dózsa György- és a Gubec Máté-féle, illetve a pápai zsoldosok bűneinek megtorlását megörökítő leírásokkal nyomatékosította, mintegy hitelesítette a megtorlás jogszerűségét. Istvánffy a humanista történetírói hagyományt a jelenvalóság élményszintü tapasztalatával ötvözte. Túlzásai ellenére a leghűségesebb kortörténeti dokumentumnak értékelhető, mind a megtorlás realisztikus leírásában, mind a testről alkotott reneszánsz szemlélet és felfogás megjelenítésében. Szűcs Jenő állításával ellentétben tehát minőségében is a "legértékesebb" forrásnak tekinthető Istvánffy műve. A pápai zsoldosok halála emlékezete volt a korábbi brutális kivégzéseknek, lázadás-megtorlásoknak, de példázata is volt egyben a még el nem követetteknek. A "gyászteátrom" áldozatai tanúságot, vértanúságot tettek a "rút halál" koncepciójának megfelelően. A megtorlás egyben "helykijelölést", "helyfoglalást" jelentett, hisz a császáriak Pápa visszahódításával a török térnyerését tudták megfékezni. Mindez pedig szimbolikusan a rend helyreállítását és az uralom megszilárdítását jelentette. Történetüket emlékezetre méltónak találta az utókor is, hisz mind a historikusok, mint például Istvánffy Miklós, mind a kortárs nyilvánosság média-szereplői, mint Wilhelm Peter Zimmermann, Philippus Fernandeus vagy Georg Hoefnagel megörökítették halálukat, és végeredményben e tanulmány sem tett mást. IRODALOM APULEIUS 1971. ASSMANM 1999. BARTA 1973. BENDA 1983. BONFINI 1568. APULEIUS: Az Aranyszamár. (Budapest, Szépirodalmi, 1971) A SSM ANN, Jan: A kulturális emlékezet. írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban. (Budapest, Atlantisz, 1999). BARTA Gábor - Fekete Nagy Antal: Parasztháború 1514-ben. (Budapest, Gondolat, 1973) BENDA Kálmán: "Giovanni Marco Isolano gróf ezredes feljegyzései a magyarországi török háborúról 15941602." Forráspublikációk. Hadtörténelmi Közlemények 30.(1983)4: 651-681. BONFINIS, Antonius de: Rerum Ungaricarum Szamosközy 1981: 299-300.
