László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 7. (Pápa, 1997)

TÓTH PÉTER: A lázadók teste és az árulók büntetése. A pápai vallon zsoldosok kivégzése és a megtorlás hóhértechnológiájának kultúrtörténeti emlékei

Büntetések voltak: a botozás, (an Leib), becsületvesztés, pénzbírság, a zsold elvonása, a Feldmarschall által való dorgálás, kikötés, vasraverés; a feljebbvaló elleni támadás esetén és engedetlenség büntetése halál. A gyalogságnál az ezredes élet és halál ura volt, akinél volt a kegyelmezési jog is. A halálra ítéltnek vagyona az ezredest illette. A kisebb büntetéseket elintézte a kapitány. A legénység s a kereskedők közt felmerült kisebb ügyekben a profosok ítéltek, akik a fontosabb dolgokról tettek jelentést az ezredesnek.

b6 8. A lázadó teste és a "lázadás-rítusok" Az a "gyászteátrom", mely a pápai zsoldoskatonák kivégzésének színteréül szolgált, számos olyan kellékből tevődött össze, melyeknek szociálpszichológiai jogtörténeti, keresztény ideológiai, indoeurópai mitológiai, orvos- és kultúrtörténeti meghatározottsága volt. A halott test társadalmi felmutatásának, a kivégzés látványos megjelenítésének értelmezése ezért csak ezen tényezők együttes figyelembevételével lehetséges. A késő középkorból és a kora újkorból a test társadalmi nyilvánosság előtti megjelenésének számos formáját ismerjük. A szabályozott formák közül a test szakrális és/vagy profán megnyilvánulásai között említhetjük az egyházi szertartásokat, liturgikus körmeneteket, az elit reprezentálását, mint például a koronázási meneteteket vagy a köznép szertartásait, népünnepélyeit, esetleg a mindennapi élet szertartásait, az esküvők, keresztelések, temetések nyilvánosságnak szánt ünnepi rítusait. Természetesen mindezek mellett sorolhatnánk számos egyéb színpadias megnyilvánulását is a testnek, mint a táncot, a karnevált vagy a prostituáltak, transzvesztiták, vagy homoszexuálisok nyilvános húspiacait is. A "test társadalmilag szabályozott felmutatásának helyszínei" közül a halálra felkészülő illetve a halott testnek ezeken túl külön színpad jutott. Kiss Attila Attila legújabb könyvében a halott testnek három, színpadon kapott jelentős szerepét említi: a kivégzés, ítéletvégrehajtás nyilvános színpadát; az anatómia-színházát és magát a kora újkori színházat.

Ij7 Mindezek mellett természetesen számos más - ugyan nem színpadot - , de színtért említhetünk, ahol a halál vagy a holttest szerepet kap, mint a haldoklás, a gyászmenet, a temetés vagy a halott lelki üdvéért tartott gyászszertartás. A "test társadalmilag szabályozatlan felmutatásának helyszínei" közül megemlíthetjük a háborúk, vallási villongások brutális megnyilvánulásait, a lázadások, tervezett vagy spontán szerveződő mészárlásait vagy a nyilvánosan elkövetett közbüncselekményeket esetleg annak következményeit, melyekből a kora újkori Európában számosat említhetnénk, melyek a nyilvánosság előtt zajlottak. A nem normatív, de társadalmilag szabályozott "lázadás-rítusok" is részben ehhez a csoporthoz köthetők, hisz itt is sok esetben a "lázadás-rítus" végkifejleteként a "társadalmi kontroll" Demkó 1917:61. Sadway 1995.; Kiss 1999: 9.