László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 7. (Pápa, 1997)
TÓTH PÉTER: A lázadók teste és az árulók büntetése. A pápai vallon zsoldosok kivégzése és a megtorlás hóhértechnológiájának kultúrtörténeti emlékei
6. A tizenötéves háborúban alkalmazott megtorlás-halálnemek és az ezekről beszámoló források 6.1. Az erdélyi hadszíntér és a "memóriáié" műfajának történeti terepe Az erdélyi hadszíntér a tizenötéves háború időszakában valóban a legkegyetlenebbnek és a legborzalmasabbnak tűnik a kortárs beszámolók alapján. Basta generális német, olasz és vallon zsoldosaitól, a magyar és délszláv hajdúktól, a tatár hordáktók, valamint a török és havasalföldi hadak pusztításaitól egyaránt szenvedett az országrész. Enyedi Pál Szamosközy István krónikájára támaszkodva így emlékezett meg a kegyetlen korról: "Gyalu tartományát rendelé Básta telelni az hajdú és rácz hadnak. Besztercze vidékén lön ő magának maradása, az német és valón hadát melléje vévén. Besztercze Báthori Sigmond hűsűgére hajlott val a. [...] Két hétig lőtette Básta. Először a valomok ostromiák, meg nem vehetek. [...] De azonközben Báthori ebhendi és Csáki István [...] Brassóból megírák, hogy adnák meg az várost. Megadó Vitéz Miklós és Nagy Albert. De nem állának az hitnek az németek; mert az kimenő vitézeket ölék, foszták. [...] Föld népe szorult erdőkebelbe, havasokba, hegyekbe - rettenetes nagy hidegségben. Nem találónak magoknak rejteket; erdőben is felkeresték őket, nagy kegyetlenséget rajtok tesznek, sokakat tűzzel égettetnek meg, sokaknak fejét megtekerik, hogy szemek a fejekből kiomlott kikben azután sokat láttunk hogy koldultanak, kik azelőtt marhás emberek voltának és jól bírták magokat; sokakat tüzes vassal égettenel, parazsával, tüzes hamuval hatokat, hasakat égették, szíjjat metszettenek játékból soknak az hátokból - azt ők nevezték szártekerő szíjnak; sokat haj oknál fogva felakasztottak szalma-tűzet r aktának reájok- ezt ők nevették, kaczagták. Mint éltének az aszszonyember-rendel, nem mondom meg, mert én magam nagy gyalázatnak tartom. A ki ezeket látta szemeivel, jámbor igaz fő ember, attól értettem, hallottam. Kegyelmezz meg Úr Isten! Ne büntess meg egész nemzetül bennünket érette, mint Béniamin nemzetét eltörléd e világból ennél kisebb paráznaságért. Ez Básta hadában való magyarok mind olyanok voltának: az aszszonyembereknek csécsiket meghasították, kezeket belé vonták, úgy a szegre felfüggesztették, gyermekeket, fiokat előttök megégették. [...] Monorán volt ez dolog. Az utczán nagy tüzet csináltanak, a megfogott szegem népet: magyart, szászt, férfiat, aszszonyembert a tűzre hajtották egyfelől/, más felöli viszszaverték reá, és így tűzzel emésztették meg őket. Ezt nem magunktól gondoltuk, hanem szemlátásból bizonyosan, sok emberektől értettük. / Gyalu felől történek Mákó faluban. Két gyermeknek az apját megölték az eb hajdúk. Az két gyermek futott valami rejtek helyre, onnat nem mertének kifőni, míg az hajdúkat érzették; hanem ezenközben a kissebbik éhséggel megholt, az nagyobbik azt megette éppen. Ezt nem hihetni, s talán ugyan hihetetlen is lenne, ha bizony nyal nem beszéllenének. " Ugyancsak Enyedi Pál beszámolójából ismerjük Baba Noák történetét is, aki a törökkel való cimborálása miatt szörnyű véget ért Kolozsvár piacán: "1601 - Ez időben Bába Noákot és egy rácz papot megsütének Kolosvárt ez okért: hogy Tömösvárra akartak 111 Enyedi 1604. [1602. évnél], Enyedi 1855: 186-188. 45
