László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 7. (Pápa, 1997)
TÓTH PÉTER: A lázadók teste és az árulók büntetése. A pápai vallon zsoldosok kivégzése és a megtorlás hóhértechnológiájának kultúrtörténeti emlékei
többször kirótták a gyermekgyilkosság vádjában elmarasztalt nőkre az elevenen tüskesírba temetés büntetését. Lőcse város büntető törvényszéki jegyzőkönyvében (Malefizbuch) számos esetben olvashatunk erről a büntetésmódról. Demkó Kálmán szerint 1516-os, 1582-es, 1612-es és 1655-ös dátumoknál találkozhatunk a jegyzőkönyvben ezzel az ítélettel. Eperjes város jegyzökönyveiben szintén több esetről olvashatunk, Kassa város törvényszéki jegyzökönyvében pedig több olyan piktogramot találhatunk, mely ezt a büntetésnemet ábrázolja. 1636-ban Madarász Annát, miután bevallotta, hogy gyermekét titokban megszülte, annak torkát elmetszette, majd a holttestet az emésztőgödörbe dobta, a börtön melletti nyilvános ítélethirdetés után az akasztófa mellett tövis-ágyas veremben temették el, és szívét karddal döfték át. 72 Az 1635-1650 közé eső jegyzőkönyvben az ábra oldalankénti sűrű jelenléte szerint Kassán ezt a kegyetlen büntetési módot még a 17. század közepén is gyakran kiszabták a magzat vagy gyermekgyilkos anyákra. 1618-ban Komáromban egy gyermekgyilkos leányt elevenen tövissírba fektettek, homokba temették, majd hegyes karóval verték át a szívét. 7j Mindez azt támasztja alá, hogy ez a büntetésnem a köztörvényes bűnesetek esetén elsősorban "női bűnre" (magzatgyilkosságra, gyermekvesztésre) kiszabható "női büntetés" volt. A Pápán elkövetett élve eltemetésnek ezért a puszta kegyetlenkedésen és szadizmuson kívül más funkciója nem lehetett. Valószínűbbnek kell tartanunk, hogy mindez inkább a megkövezéssel van összefüggésben 4.2.3. Megkövezés: "és sok golyóbisoknak s nyilaknak kő essőitől. mintegy ezek testében reáhányva hozattatván s elboríttatván, s által lövöldöztetvén életek ugy hagyatta tik vala " (Ists'ánffy-) A megkövezés első magyarországi példáját a Szent Gellért legenda őrizte meg. Gellért püspök Böd nevű társát a pogánylázadás képviselői 1046-ban valószínűleg agyon kövezték. Vazul megcsonkítóinak kivégzése között szintén számon tartják ezt a halálnemet. Ily módon kellett meghalnia annak a hóhérnak is, aki munkáját rosszul végezte. Ez a típusú halálnem azonban inkább lincseléshez hasonlított, hisz a végrehajtást nem gyilkosság-specialista (vagyis hóhér) hajtotta végre, hanem a közösség. 74 Ehhez hasonló kínhalálnak tarthatjuk azt az eljárást is, amikor nagyméretű kövekkel törték össze az elítélt testét. Ennek látványát a magyar Simplicissimus így jelenítette meg 1660 körül: "Kivezették a vesztőhelyre, a hátára fektették s a hóhér megkötözve kezét, lábát a földhöz cövekelte őt. Nagy halom kő volt e helyen. A bakó négy legénye előbb egy hatalmas kődarabot emelt föl s azt háromszor a szegény bűnös szívére, illetve mellére ejtette s azután a többi kisebb követ dobálták rá egész testére, amit teljesen halálra zúztak. Ez rettentő látvány volt. " 7S Az a néhány további eset, amelyről tu72 Archív mesta KoSic, Kassa v. L.. IV. Suppl. H., Városi közigazgatás könyvei, II1/2. Pur. 16. 1628-1632. 71 Supka 67. 74 llibbert 196.3: 77. 75 Pandula 1989: 16.
