László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 7. (Pápa, 1997)
TÓTH PÉTER: A lázadók teste és az árulók büntetése. A pápai vallon zsoldosok kivégzése és a megtorlás hóhértechnológiájának kultúrtörténeti emlékei
közönséges kegyetlenkedés, kiváltképpen minálunk, akiknek kötelességünk volna épségben bocsátani át a lelkeket; ami lehetetlen, ha előtte kibírhatatlan kínzásokkal feldúljuk és kétségbe ejtjük őket. [...] Én azt tanácsolnám, hogy 1 ezeket az elrettentő módszereket, amelyekkel a népet akarják megfélemlíteni, a gonosztevőknek csak a holttestén gyakorolják; ha azt látja a köznép, hogy a temetést is megtagadva tőlük, olajba főzik és felnégyelik őket, az legalább akkora rémületet kelt, noha sokkal kevesebbet vagy éppenséggel semmit sem ér, mint ha az élőket gyötrik és kínozzák. [...] A kor, amelyben élek, bővelkedik a kegyetlenség hihetetlen példáiban; polgárháborúink féktelenségének következménye ez; a régi históriákban nem olvasni olyan szörnyűségeket, mint aminőknek naponta tanúi vagyunk. De hiába, hozzászokni képtelen vagyok. Míg a saját szememmel nem láttam, el nem hittem volna, hogy akadnak olyan elvetemült lelkek, akik a pusztítás puszta öröméért darabolják és vagdalják embertársaik tagjait, s törik a fejüket válogatott kínzásokon, újabb meg újabb halálnemeken, és még csak nem is haragból, sem nem a haszonért, hanem csupán, hogy a halál kínját elszenvedő ember nyomorúságos vonaglásának és vergődésének, siralmas nyöszörgésének és jajongásának élvezetes látványában gyönyörködjenek. Mert ilyen szertelenségekkéfajulhat a kegyetlenség. " (Antal László fordítása) 27 A vallási konfliktusokból eredő háborúk azonban legtöbb áldozatukat a 17. században, a harmincéves háború idején szedték. Jean Callot 1633-ban a Német Birodalom központi részeit pusztító fegyveres akciók borzalmait önálló képciklusba szerkesztve jelenítette meg. Callot-nak a katonai ítéletvégrehajtást bemutató alkotásai az európai művészettörténet egyik legismertebb metszetsorozatának tarthatjuk. Ezekben külön témaként szerepelt a parasztokat legyilkoló, kirabló, a templomfosztogató és a nők erkölcseit bemocskoló katonaság büntetésnemeinek ábrázolása. Callot szándéka valószínűleg az lehetett, hogy a nagy háború borzalmainak bemutatásával felhívja a kortársak figyelmét az értelmetlen kegyetlenkedésekre, vagyis nem a puszta tudósítás, hanem a kor evilági apokaliptikus víziójának megfogalmazása volt a fő célja. 28 Hasonló apokaliptikus, eszkatalogikus vízió megfogalmazására késztették a háború borzalmai Magyari István prédikátort, illetve más írástudót is. 29 Magyari István Nádasdy Ferenc mellett működött tábori papként, aki 1602-ben megjelent munkájában kifejtette részben a saját, részben Nádasdy vélekedését a török elleni hadakozásról: "Val/yon s mit látsz az hadban szomorúságra inditó dolognál egyebet? szemben áll az két had, dobok, trombiták harsognak, csattognak az szerszámok, szólnak az ágyúk, rikoltanak-sikoltanak a seregek, az egek leszakadni, s az föld megnyílni láttatnak. Iszonyú kiáltások és oly fene dolgok lesznek, hogy még az erős és bátor szivü embert is ideig (tudgyák, az kik próbálták) félelmessé teszik. Azomban bekövetkezik az ütközet, az ember mészárlás, sok ezer lélek veszedelme, holttesteknek [...] iszonyú és szomorétó nézése, mezőknek és vizeknek vérrel folyása [...] Az had alatt hallgatnak az jó törvények, szabadságot vesznek magoknak minden latorságok, 27 Montaigne 1997: 78-81. 28 Dülmen 1990: 8. kép. "Magyari 1979: 157-183.
