László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 7. (Pápa, 1997)

UGHY ISTVÁN: Lőportartók sugallta gondolatok

Itt a Xl-es tábla ábrázolásain gondolkozva, hálát adok az Istennek, hogy inkább festő lettem. Néprajzosként kötnének bizonyos konvenciók, melyek időhöz is kötve, hol így, hol úgy változnak. Néha formagazdagságukban fantasztikusan tobzódik a múlt. Egy képzőművésznek pont az a nagy szerencséje, hogy élve a lehetőséggel, el tud játszani a formával s a forma sugallta gondolatokkal is, alakítani tud jeleneteket, beleérző képességével pedig kapcsolatot tud teremteni a világ összes nagy forma lerakatainak szereplőivel, tárgyaival. A tárgynak - bármi legyen is az, csak kvalitásos legyen - népművészeti értéke is van. A szót kimondva, leírva - kétségkívül alkotóművészt is feltételez - még akkor is, ha nem képezték ki egyetemen, vagy nem űzte ezt a szép mesterséget gyakornokként huzamosabb ideig. Végül, de nem utolsó sorban szeretnék még egy ostorcsattintásnyit „hangoskodni", a következő rajzokkal. 5. ábra: A: Pap Gábor „Hazatalálás" 356. oldal B: A „kozmikus ember" kínai fametszeten (Beckerath 1984 nyomán). C: A „kozmikus ember" a hétbolygórendszer keretében, XVI. századi asztrológiai ábra (Hoppál-Jankovics-Nagy-Szemadám 1990. nyomán). D: „Kozmikus ember", mézeskalácsütöfa gipszlenyomata, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár E: Leonardo da Vinci „kozmikus embere" (Hoppál-Jankovics-Nagy-Szemadám 1990. nyomán).