László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 7. (Pápa, 1997)

UGHY ISTVÁN: Lőportartók sugallta gondolatok

lal díszítve. Hatszögü hasábhoz hasonlító száruk hónaljában, ágyékában kereszt véset bemélyített háromszögekkel, a nyakrész kihangsúlyozottan díszítetlen, mivel itt hajdan - legalább is feltehetően - fémpánt szegélyezte a darabot. Az V. táblán két egyszerű díszítésű rajzot találunk a 19. és 20. SZÁMÚt, melyet sűrűn köröcskékkel díszítettek és a 21. SZÁMÚ rajzon bemutatok egy hamisítványt, amelynek díszítését talán átmásolták egy hasonló tárgyról (?). A 19-20. SZÁMÚ tárgy teste hiányos, megcsonkították. A 20. Számmal jelzettből bicskanyélre borítókat vágtak ki. Azonban én így is alakzatokat vélek felfedezni a köröcskékben, amelyeknek középtájékát megpróbáltam részben kiegészíteni. Nem szabad viszont azt gondolnunk, hogy jelentéktelen egyszerű megoldás a köröcskék halmaza. Lehet, hogy a belső tartalomról beszélnek! A VI. tábláról már részben írtam. Itt a szárakon és a nyakon szereplő „U" variációt, ennek sorait nem tudom magyarázni. Valószínű, hogy egy sopronihoz hasonlóról másolták. A napkorong feletti szalagok egyikében évszám fedezhető fel: 1701 vagy 6. A hattagúra kiképzett rozetta felső két háromszögében az „N" és „W" betűk szerepelnek, ami jelezheti a tárgy készítőjét, de gazdáját is (de lehet későbbi bekarcolás is'). A porszarut Balló László, pápai lakos bocsátotta rendelkezésemre, lerajzolás végett, amit itt is köszönök neki. Az ő elmondása szerint a tárgy Gutáról származik (ma ezt a települést a Csallóköz szélén Kolárovo-nak nevezik), amikor vásárolta a tárgyat, egy kis cédula volt ráerősítve Guta felirattal. A VII-es táblán egymás mellé felsorakoztattam néhány ásatag tárgyat, amelyeket formájukban is, de díszítésükben is kapcsolatba tudok hozni a mi porszaruinkkal, azokkal, amik sokáig közkézen forogtak, de földbe nem kerültek (400 évről van szó!). A rokonítással időben visszamegyek a bronzkorig - majd, a népvándorlás korán át az avarkorig. A VIII-as tábláról már részletesen írtam. A X-es tábla „A"-val jelzett ábráit (15. számokig) azért tettem be, hogy aláhúzzam azon feltételezésemet, kígyókat ábrázolnak az ezen kis kompozíciók szélein szereplő motívumok. A X-es tábla „D"-vel jelzett svasztikás szaruit viszont azért mutatom be az „E"-vel jelzett perecekkel együtt, mert egy korábbi feltételezésemmel a szár motívumait láb és kéz perecekhez hasonlítottam. Ma már mást sejtek róluk és a „B"-vel jelzett 3. és 4. SZÁMÚ sztélén szereplő csigavonalas „díszítésekkel" is egybe merném vetni őket. A „C"-vel jelzett bronzkígyó azért érdekes, mert testén ott vannak azok a „szereplök", akik végig vonulnak „tánclépésben" számtalan lőporszarunkon is. A Xl-es tábla ráadása az előbbi táblán tárgyalt „D"-vel jelzett csoportnak. El merem képzelni, hogy azok, akik e tárgyakat díszítették, porszaruikat - ha lett volna nekik - szintén így rótták volna. Vagyis az a könyezet, amely körülvette ezt a népességet, meghatározta volna e kis tárgyaikon szereplő ábráikat is. Történetesen népünk egy hányada e tájról vándorolt el, szakadt ki a mai területre, talán magával hozva ezeket a díszítő motívumokat is. Itt, mint köztudott, gímmszarvas lakta területre érve, a motívumok is átsétálhattak az agancsra?! Itt, a Xl-es tábla tárgyainak összeállításán, ládáin stb. megtalálom azt a motívumot, amit egyes lőportartó csoportjainkon látni vélek, de ládáinkon, s egyéb tárgyainkon nem. A svasztikások darabjait jól el tudom képzelni ebben a környezetben.