László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 7. (Pápa, 1997)
VARGA ÉVA TERÉZ: Az utolsó pápai fazekas Kobzi Gyula (1884-1946)
1914. február 18-án új taggal gyarapodott a család. Kobzi Gyula házasságot kötött e napon. Az ifjú asszony néhai Peng Rozália és Izsa József leánya Izsa Terézia. 17 Ezután együtt küszködtek tovább. Sajnos, nem mindig sikerrel. Kobzi Gyula adta fel előbb: 1915. március 4-én kivált a műhelyből. A következő hónapban a Perutz Testvérek pápai gyárába szegődött el mángorló munkásnak, de "nem állt a kezéhez" ez a fajta munka. 1915. végén megvált a cégtől. 18 Édesanyja 1916. február 27-én beszüntette eddig formálisan fenntartott fazekas iparát. 19 Ezzel megszűnt a több generáción át működő Kobzi fazekasműhely. Kobzi Gyula 1916. januárjában tűzoltónak állt. Itt 1919. március 15-ig dolgozott. Közben 1918. december 19-én kiváltotta az ipart "tutyi készítésre". 20 A tutyi gyapjúfonalból kézzel kötött papucs, melyet elkészülte után ványoltak. Ez a művelet tömörítést jelent, háziipari keretek között a munkadarabot vízben áztatták, dörzsölgették, nyomkodták. Ennek eredményeként az anyag tömörödött, szinte posztó-szerűvé vált. Erre a lábbelifélére nagy igény mutatkozott a háború után. A családfőt 1919. március 16-án Kreizer József kályhás felvette fazekas segédnek." 1 Ebben a műhelyben több mint két évet dolgozott. Kevés volt a bér, nem volt megelégedve az ellátással. 22 A DÉNESFAI ÉVEK 1922. közepén új lehetőség kínálkozott: gróf Cziráky József kertészetébe hívták Dénesfára kertészeti fazekasnak.""' Eddk^e már jelentősen megnövekedett a család létszáma: Mária (1914), Gyula (1916), Teréz (1918), Anna ( 1920) 24 és a szülők reményekkel telve indultak az új helyre 1922. májusának végén." 5 De az örömbe hamarosan üröm is vegyült. A régen rangos mesterségnek számító fazekasságot már nem vették semmibe. Az uradalmi kőművessel együtt Kobziékat is a zsellérek közé sorolták. Kobzi Teréz így emlékezett erre az időszakra: "Szoba, konyha, kamra járt egy-egy cselédcsaládnak. Több ilyen lakrész egymás mellé volt építve a hosszú cselédházban. Szobája és kamrája minden családnak külön volt, de két lakáshoz csak egy konyha járt, s azt a két család közösen használta. Az egyik felét az egyik, a másikat a másik használta. A bútor, az edény mindegyiknek külön volt. Az ajtó mellet állt a vizespad. Azon voltak a két család vizesedényei. Az udvaron a gémeskútról cipeltük be a vizet. Mind a két családnak külön petróleumlámpája volt, de a tűzhelyet, a kemencét közösen használtuk. A kenyeret például egyszerre kellett sütni, mert külön túl sokba került volna a tüzelő. A főzésben is igazodni 17 Házassági anyakönyvi kivonat GEKKT NA Isz.: 96.12.4. 18 "Keresztlevél" anyakönyvi kivonat Pápa, 1943. július 21. GEKKT NA. Isz.: 95.12.5. és Kobzi Teréz 19 Véghatározat GEKKT NA Isz.: 96.11.9. 20 Iparigazolvány GEKKT NA Isz.: 96.11.9. 21 "Keresztlevél" anyakönyvi kivonat Pápa, 1943. július 21. GEKKT NA. Isz.: 95.12.5. 22 Teréz lánya elbeszélése szerint később is sokat emlegette a nem megfelelő, nagyon szegényes kosztot. 23 "Keresztlevél" anyakönyvi kivonat Pápa, 1943. július 21. GEKKTNA. Isz.: 95.12.5. 24 Kobzi Józsefné Domonkos Margit (1929) szíves közlése. 2 ~ Kobzi Teréz szíves közlése.
