László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 7. (Pápa, 1997)
LÁSZLÓ PÉTER: A pápa-ugod-devecseri uradalom a 17. század második felében
Ezen adatok birtokában a devecseri tiszttartók hozzávetőleges névsora is öszszeállítható: Vághi András 1651. június 16. Kozma János 1655. 1660. március 17. Kaidoczi Gergely 1666. március 11. Karner (Kanner) György 1672. 1673. október 4. 1674. január 16. Annyi kiderül a fenti forrásokból, hogy Devecserben a tiszttartón kívül volt ispán és porkoláb is ebben az időben, viszont kulcsár csak Pápán működött - hiszen amikor Kaidoczi Gergely devecseri tiszttartó beteg volt, a hegyvámok beszedésére a devecseri uradalomhoz tartozó szőlőkben a pápai kulcsárt rendelték ki, aki fölött úgy látszik a devecseri tiszttartó is diszponálhatott. Karner György az akkori kulcsár végül is a hegyvám beszedését az ispánra bízta, mivel neki ura érkezésének hírére Pápára vissza kellett mennie. "Az mi penigh haza jövetelét illeti, tisztében járván, mert az pincze kulcsait másra nem őrőmöst bízhatta és nem is merte,[...]" 34 Devecserben a porkoláb 1651-ben Ceh Péter volt, ő tanúként szerepelt abban a perben, amelyben a Vághi András ellen felhozott vádpontokat tárgyalták. Az udvarbíró és a porkoláb tehát két különböző személy volt, amit azért fontos hangsúlyozni, mivel sok esetben a castellanus és a porkoláb azonos tisztséget takart, sőt valójában gazdasági feladatokat is ellátott. Az elnevezéseknél ebben az időben sok következetlenséget találunk, s minden esetben meg kell vizsgálni, hogy a castellanus, azaz várnagy, a porkoláb, a provizor, azaz a tiszttartó, sőt a praefectus is valójában milyen feladatokat látott el. Ez időszakonként és birtokonként is nagyon eltérő lehetett, s csak fokozatosan alakult ki ezeknek a címeknek az egyértelmű használata. A pápai uradalom élén egy olyan tiszttartó állt, akinek az összes dunántúli birtokok alá voltak rendelve. Az idetartozó devecseri uradalmat, amely kb. 1670-ig önálló volt, továbbra is tiszttartó irányította - s ez a XVIII. században is így maradt de a pápai praefectusnak volt alárendelve, amit az kezdetben nem vett szívesen, s ez okozott is némi súrlódásokat. Az ilyen jellegű problémák később is mindig felmerültek a birtokszervezet ilyen jellegű átszervezésénél. A gazdasági tisztek soha nem vették szívesen, hatáskörük ilyen csorbítását, s bizalmatlanul tekintettek az odahelyezett új emberekre. A devecseri uradalom valójában kiterjedtebb volt, mint a pápai, s annak igazgatása nagyobb személyzetet igényelt, s az uradalom élén álló gazdasági tiszt mindvégig megtartotta tiszttartó címét és elnevezését. Abban a perben, amely a hegyvám beszedése körül kirobbant veszekedést tárgyalja, Ferdicz Miklós a felperes ÚRISZÉK 1958. 625.
