Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 6. (Pápa, 1996)

Bronzkor a Nyugat-Dunántúlon - Ilon Gábor: A késő halomsíros - kora urnamezôs kultúra temetője és teli-települése Németbánya határában

ACTA MUSEIPAPENSIS PÁPAI MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ 6-1996 ILON GÁBOR A KÉSŐ HALOMSÍROS - KORA URNAMEZŐS KULTÚRA TEMETŐJE ÉS TELL-TELEPÜLÉSE NÉMETBÁNYA HATÁRÁBAN A multidiszciplináris vizsgálatok eredményeivel kiegészített anyagközlés 1. BEVEZETÉS 1.1. A Bakony-vldék késő bronzkorának kutatástörténete Az alábbiakban, a kérdéses időszakra koncentrálva igen vázlatosan áttekintjük a terület kutatástörténetét. Ezt azért tehetjük meg, mert 1984-ben lezárt diploma munkájában Jankovich K. a feladatot részben - a temetkezések vonatkozásában - elvégezte. Rögtön ezzel kapcsolatosan felmerül két kérdés. Az egyik: mit értünk a Bakony-vidéken? A szorosabban vett Bakony-hegységet, és/vagy annak tágabb környékét is? Ezzel óhatatlanul is az egyik alapkérdést érintjük, hiszen itt tipológiai és kutatástörténeti toposzok alapján Jankovich K. teljes joggal - a legfiatalabb halomsíros időszak kezdetére keltezett jánosházi lelőhelyről is említést tesz, ami a Bakony területén kívül fekszik. Ilyen megközelítésből viszont nem hagyható el a korai halomsíros kultúra Lipp V. által feltárt, a Bakony-vidékhez tartozó Keszthelyi-hegységben talált keszthelyi csontvázas sírja sem.

2 Ezt azért fontos megjegyeznünk, mert Friedrich B. és Miháldy I. 1875-76-ban öt halomban csontvázas sírt is (sic!) kiástak a bakonybéli Gáthegy-Tuskós lelőhelyen. A csontvázas sírok pedig a szakma teljes egyetértése alapján a halomsíros kultúra korábbi fázisát jellemzik. A halomsíros kultúra változásait annak egész élete során, majd helyenkénti beépülését az urnasíros kultúrába szerves egységben kell néznünk. Ez azonban most nem feladatunk. Ezért a továbbiakban csak a késő bronzkor R BD és Ha Al időszakával foglalkozunk, amelyet a vizsgált területen az alábbi nevekkel illetnek: késő vagy továbbélő halomsíros, korai umamezős, Jánosháza-Farkasgyepü csoport és „legújabban" a éaka/Cseke kultúra legdélebbi csoportja.

4 A szűkebb feldolgozás területét pedig a földrajztudomány értelmezése szerinti Bakony-vidék területérc korlátozzuk. A területet dél-délkelet felől a Balaton, keleten a Móri-árok, észak-északkeleten a Kisalföldhöz tartozó Igmánd-Kisbéri-medence, Nyugaton a Marcal völgye, illetve Zala megye irányában a Gyöngyös-patak határolja körül. A Bakony-vidék kistájait a Keszthelyi-hegység, az Északi-Bakony, a Balaton-felvidék, a Déli-Bakony és a Bakonyalja képezik, 3.974,6 km

2 területtel.

5 Az első, rablásnak is nevezhető „kíváncsiskodó" halomásatást valamikor 1866 előtt Ányos M. végezte, tudomásunk szerint különösebb eredmény nélkül, amikor három halomba ásott bele 1 Jankovlch K.: Spätbronzezeitliche Hügelgräber in der Bakony-Gegend 1-2. AAH 44 (1992) 3-81., 261-343. 2 Lipp V.: Őskori kőkamra-sír Keszthelyen. ArchÉrt 21 (1885) 370-371., Mozsolics A.: Bronze- und Goldfunde des Karpatenbeckens. Budapest, 1973. 111-115. Magyarország Régészeti Topográfiája 4. A pápai és zirci járás (Szerk. Torma I.) Budapest, 1972. 2/16. 23. Kemenczel T.: Der ungarische Donauraum und seine Beziehungen am Ende der Hügelgräberbronzezeit. In. Beiträge zur mitteleuropäischen Bronzezeit. Berlin-Nitra, 1989. 207., Paulik, J.: K problematike Cakanskej kultüry v Karpatskej kotline. SlA 11 (1963) 269-, Novotná, M.: Die Velaticer Phase in der Slowakei. In. Die Anfange der Umenfclderkulturen in Europa. Warsawa, 1991. 53., Studenikova, E.: Burial Mounds of the Bronze Age in Jan iky. In. Bronze Age in Slowakei. Bratislava, 1994. 32. A Dunántúli-középhegység, B) Regionális tájföldrajz. (Szerk. Ádám L. et. al.) Budapest, 1988. 11., 22-23. és 1. táblázat