Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 6. (Pápa, 1996)
Bronzkor a Nyugat-Dunántúlon - Kovács Tibor: Néhány mondat bevezetőként
KOVÁCS TIBOR NÉHÁNY MONDAT BEVEZETŐKÉNT Üdvözölve a jelenlévőket egy tényszerű és egy érzelmi jellegű megjegyzéssel kívánom kezdeni rövid bevezetőmet Ami az előbbit illeti, utalok az Európa Tanács azon határozatára, amely hangsúlyozottan ajánlja a kormányoknak és a közvetlenül érintett intézményeknek a bronzkori emlékek védelmének hathatósabbá tételét, feltárásuk és tudományos feldolgozásuk előmozdítását 5 nem utolsó sorban, a bronzkori ember ránk maradt hagyatékának minél szélesebb körben történő megismertetését „Európa első aranykora" szlogennel hirdették meg a kampányt az 1994-1996-os évekre, bízva abban is, hogy a történések hatása és eredménye messze túlmutat majd e rövid időszakon. Magyarország, amely 1991-ben aláírta az Európa Tanács által a kulturális örökség védelmére kidolgozott egyezményt tevékeny szerepet vállalt a „Bronze Age campaigne" névvel elhíresült akciósorozat elindításában. Bécs-Pozsony-Budapest adott otthont 1994 szeptemberében az Európa Tanács Kulturális Örökség Bizottsága és az Emberjogi Bizottsága által szervezett indító eseményeknek. Osztatlan sikert aratott az Európa majd minden országából érkezett, több mint kétszáz résztvevő körében a Magyar Nemzeti Múzeumban „Treasures of the Hungarian Bronze Age" című, ez alkalomra rendezett kiállítás, amely bemutatásra került még Pécsett, 1995ben. És aztán tovább semmi nem történt, talán azért, mert az alföldi bronzkori teli telepek kutatásáról 1991-ben nemzetkőzi konferenciát rendeztünk Szolnokon, majd pedig az ehhez kapcsolódó nagyléptékű kiállítást nemcsak Magyarországon, hanem Németország, Belgium és Franciaország több városában is bemutatásra került 1993 és 1995 kőzött. Azaz: a magyarországi rendezvények megelőzték a később meghirdetett európai programot, s úgy tűnik, ez utóbbira már sem pénz, sem energia nem jutott nálunk a legutóbbi években. Egészen máig, ugyanis szeretném úgy felfogni a most kezdődő konferenciát, mint egyfajta szerény csatlakozást a még jelenleg is élő nemzetközi programhoz. Még akkor is, ha nem betervezett, hanem utólag regisztrált eseményként lesz számontartva. Bízom abban, hogy legalább ezt sikerül majd elemi. Távolodva a „száraz tényektől" óhatatlanul eszembe jutnak szakmai körcink azon kiválóságai, akiknek hirtelen halálában közrejátszott a 80. születésnapjuk szakmai megünneplésének számukra végzetes izgalmai is. Sokan talán tudják, Nemeskéri Jánosra és Entz Gézára gondolok. Ám abban is van valami szomorúan megható, ha a valaki tiszteletére tervezett ünnepi konferenciából végül is emlékülés lesz. Ez adatott meg a szakmai körökben és a mindennapi környezetében oly sokak által tisztelt Mithay Sándornak, az őskorkutatónak és a lokálpatrióta művelödéstörténésznek. Magam több mint három* évtizede ismertem meg, s mindig tiszteltem kitartásáért és szakmai alázatáért. Azt a szakembert láttam benne, aki a Bronzkori kultúrák Győr környékén című munkája révén részese volt annak a máig példátlan sorozatnak, amikor öt év alatt, 1938 és 1942 között hét, bronzkori leleteket is tartalmazó, ill. kimondottan bronzkori emlékeket értékelő monografikus igényű feldolgozás látott napvilágot Magy aro rszágo n. Amikor elvállaltam e konferencia szakmai levezetését, részleteiben nem ismertem a programot. Ma örömmel látom, tematikai rendje eltér a megszokottól, azaz: a kulturális és kronológiai problémák boncolgatása mellett (részben helyettük) komoly szerepet kap a multidiszciplináris kutatások eredményeinek ismertetése. Aligha vitatható, hogy a paleozoológiai, paleobotanikai, valamint a természettudományos vizsgálatok mily fontos szerepet játszanak bármely régészeti objektum, ill. leleteinek megítélésében, s bátran mondhatjuk: a több bázisra épülő történeti rekonstrukció folyamatában. Szerencsésnek érzem, hogy különböző életkorú kutatógenerációk képviselői ülnek most itt, s fogják vitatni vagy elfogadni egymás eredményeit Valamely konkrét téma esetében akár így, akár úgy alakul ez, vagy éppen a vitatott kérdések nyitva maradnak, a lényeg akkor is az, hogy szakmai együttgondolkodás, az őszinte véleménycsere garancia lehet megannyi jövőbeni közös munka megszületésére. Ehhez kívánok minden résztvevőnek nyitottságot, s hasznos időtöltést a következő napokban, s a konferenciateremben és meglátogatandó lelőhelyeken egyaránt. TiborKovÁCS Magyar Nemzeti Múzeum H-1370 Budapest Múzeum krt. 14-16. Pf.: 364
