Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 6. (Pápa, 1996)
A veszprém megyei középkor-kutatás új eredményei - Takács Miklós: Veszprém megye 10-11. századi kerámiája
fentebb hivatkozott alsóörsi táltöredék foirnai elemzésre csak igen korlátozott mértékben alkalmas. Csak annyi mondható el róla, hogy pereme a közkeletű régészeti szakkifejezéssel élve, behúzott, azaz homorúan ívelt lehetett. A formakincs áttekintése után következzen az edények díszítése. Az általam átnézett Veszprém megyei 10-11. századi edénycserepek nagy többségén jellegzetes bekarcolt minták láthatók. Az országos átlagnak megfelelően a bekarcolt hullámvonal-köteg a leggyakoribb (1. tábla 1., 4., 2. tábla 1., 3., 5. stb.), bár számos példája van az egyszeres hullámvonalnak (4. tábla 14., 5. tábla 8. stb.), illetve a nagy közökkel bekarcolt egyszeres egyenes vonalnak, közkeletű nevén a csigavonalnak (2. tábla 7., 8. stb.) is. Elég gyakori továbbá a hegyes eszközzel beböködött pontsor (6. tábla 1., 9. stb.) valamint az ún. fogaskerék-minta (3. tábla 2., 4., 4. tábla 1-10.) is, azaz az irdalt szélű koronggal benyomkodott kis négyzetek vagy téglalapok sora. A díszítés során elég gyakran osztották az edény testét két „mezőre". így a perem alatt egy apróbb minta: pl. egy beböködött pontsor vagy egy kisebb hullámvonal-köteg fut. Ettől lejjebb pedig, az edény vállán egy nagyobb ívű és szellősebb közökkel bekarcolt minta indul. E „kétsoros" minták azért tűnnek igen fontosnak, mert a 8-9. század fazekasságára e díszítési mód nem voltjellemző. A fentebb felsorolt minták mindegyikéről érdemes kicsit^ bővebben is szólni. Parádi Nándor 93 , Török Gyula , Szabó János Győző és Mesterházy Károly elemzései derítettek fényt arra, hogy a bekarcolt hullámvonal-köteg csak a 11. század végéig volt a gölöncsérek közkedvelt díszítőmintája a korabeli Magyarország legkülönbözőbb részein. E körülmény folytán válhatott a hullámvonal-köteg a korai korszak egyik, aránylag biztos jelévé, legalábbis a felső időhatár vonatkozásában. Mivel azonban a bekarcolt hullámvonal-köteg a 8-9. századi edényeken is igen gyakori a honfoglalás előtti és utáni évszázad szétválasztása egyes esetekben meglehetősen nehéz, különösen a terepbejárásokon gyűjtött kerámia, illetve a leletkömyezetükből kiragadott ásatási szórványok esetén. Egy ideillő adat: jól tükrözik a hullámvonal-köteggel díszített edénytöredékek körüli keltezési bizonytalanságot pl. a Magyarország Régészeti Topográfiája Veszprém megyei kötetei is. így a veszprémi járást feldolgozó 2. kötetben 18 telepet soroltak a honfoglaláskorba a terepbejárásokat végző szakemberek. A devecseri, sümegi, pápai és a zirci járást feldolgozó 3. és 4. kötetben viszont egyetlen egyet sem. E két kötet negatív adata természetesen nem azt jelenti, hogy e járások a honfoglalás utáni időszakban lakatlanok lettek volna. A hiány ui. részint a hullámvonal-köteges darabok keltezési bizonytalanságaira, részint pedig a „honfoglaláskor" műszó felső időhatára körüli eltérő nézetekre 100 vezethető vissza. A hullámvonal-köteg némileg bizonytalan belső időrendje miatt természetesen annak a lehetősége is fennáll, hogy egyes, általam 10-11. századiként meghatározott cserepek korábbiak is lehetnek. Mivel e tévedés kockázatát egyelőre sajnos kizárni nem lehet, a félrekeltezés ódiumával mindenkinek számolnia kell, aki e korszak edényművességét elemzi. E problémakört sarkítva, még annak a lehetősége sem zárható ki teljesen, hogy az általam elemzett várpalotai vagy zirci hullámvonal-köteges edénydarabok is a honfoglalás előtti évszázadban készültek. Várpalota esetében e kételyt az sem igazán oszlalthatja el, hogy az ásatás során egy, fentebb már utalt, a feltáró által a 9-10. századra keltezett, és sajnos a feltárás óta elkallódott, sarkantyút is sikerült A 10-11. századi mintakincs rendszerét leírta: HöUrlgl J.Í Árpád kori kerámiánk I. Fenékbélyeges edények. 44 (1930) 146.; Tételeit pontosította: Parádi 1959. 43-45.; Parádi 1963. 222-224.; Parádi 1973. 128-132.; Mesterházy 1974. 215-218.; Szabó 1975. 23-25.; Mesterházy 1983. 153-154.; Takács 1996., A honfoglalás-kori... (sajtó alatt). Parádi 1959. 43-45; Parádi 1963. 222-224; Parádi 1973. 128-132. Török 1962. 55-63., 95-98., 118-122. Szabó 1975.23-25. Mesterházy 1974. 215-218.; Mesterházy 1975. 99-115.; Mesterházy 1983. 153-154. E korszak kerámiájának „vezérieleteként" értékeli a hullám- és egyenesvonal-kötegek váltakozásaiból kialakított mintát: Vékony 1988. 295. Éri - Kelemen - Németh - Torma 1969. 270. Bakay - Kalicz - Sági 1970. 273.; Cs. Dax - Éri - Mithay - Palágyl - Torma 1972. 273. E bizonytalanságot egy korábbi munkámban már részletesen elemeztem Takács 1996. Formschatz... (sajtó alatt)
