Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 6. (Pápa, 1996)
A veszprém megyei középkor-kutatás új eredményei - Takács Miklós: Veszprém megye 10-11. századi kerámiája
Összefoglalva a fonásanyagról elmondottakat: a tanulmány megírása előtt 7 telepásatás illetve 68 terepbejárási lelőhely mintegy 1500 edénytöredékét néztem át, és ezen felül természetesen igyekeztem támaszkodni a megye 10-11. századi temetőinek a cserépedényeire is. E leletmennyiség úgy vélem már elégséges kiindulópont bizonyos következtetések levonásához. Adatbázisom negatívuma viszont az, hogy a fentebb utalt körülmények miatt Királyszentistván, Ugod és Várpalota kivételével az ásatáson kibontott edénytöredékek esetében sem tudtam leletegyütteseket elemezni. (Sőt, még az ugodi edények leletegyüttese sem tekinthető teljesen zártnak! 58 ) Azaz, oly módon kellett tipológiai vizsgálatnak alávetnem nemcsak a terepbejárási leleteket, hanem az ásatásból származó töredékek zömét is, hogy az esetleges kísérőleleteik tanulságát nem tudtam rájuk vonatkoztatni. Komoly hátrányt jelentett továbbá, hogy az ásatási leletegyüttesek esetében sem volt érdemes támaszkodni a fém kíséiőleletek időrendjére. így a fentebb már utalt királyszentistváni hajkarika túlzott mellékben töredékes a 10-11. századi korhatározás szűkítéséhez, a várpalotai sarkantyút pedig sajnos nem sikerült számomra felkutatni az előadás megírása előtti leletválogatás során. A feldolgozott kerámia egy további, a pontos következtetést sok esetben gátló jellegzetessége, a töredékesség. Az országos átlagnak megfelelően ugyanis a Veszprém megyei telepfeltárásokon is törött edények darabjai szoktak előkerülni a mái" felhagyott, és szemétgödörként másodlagosan betöltött települési objektumokból. E körülménnyel magyai ázható, hogy az átnézett leletek között csak egy ép, illetve két, darabjaiból a restaurálás során újra összeállított edény akadt: egy veszprémi bögre (5. tábla 14.) vagy másik nevén kis fazék valamint egy zirci palack (1. tábla 4.) és egy fazék (1. tábla 1.). Ez utóbbi megjegyzéssel pedig már át is tértem a bevezető megjegyzésekről magukra a leletekre. Tanulmányom terjedelmi keretei miatt nem adhatok közre minden egyes darabról részletes leírást. Azaz, összevonva mutatom be az edényeken megfigyelt készítésbeli és formai jellegzetességeket. Betartva ama sonendet, amelyet a cserépedény-készítés technikája diktál. 59 Az országos átlagnak megfelelően a Veszprém megyei 10-11. századi gölöncsérek is általában olyan agyagból formázták edényeiket, amely sok soványítóanyagot tartalmazott. E soványítóanyag kivétel nélkül mindig homok, amelyben változó részarányban fordult elő kavics, mészkőzúzalék vagy csillám. így tehát, a Veszprém megyei edénytöredékek alapján sem lehet igazolni ama közkedvelt - írott formában azonban csak igen ritkán dokumentálható - nézetet, amely szerint a honfoglaláskori kerámia jellegzetessége a magas csillámtartalom miatt csillogó edény felület. Ezzel szemben viszont tény, hogy egyes edények soványítóanyagát gondosan átszitálták. A zirci palack (1. tábla 4.) felületén pl. alig tapinthatók ki az apró homokszemek. Más cserepek, főként főzőfazekak anyagában viszont vegyesen találhatók apróbb és nagyobb soványítóanyag-darabkák: a fentebb már említett kavics illetve mészkőzúzalék. Az országos átlagnak megfelelően Veszprém megyében általában megfigyelhető, hogy az étel felszolgálásához használatos ún. asztali edények soványítóanyagát szitálták át gondosabban. Bár az is tény, hogy a főzőedények között is jól elkülöníthető egy vöröses narancssárgára égetett csoport (2. tábla 9., 3. tábla 4., stb.), amelynek cserépanyaga igen kevés, és jól átszitált homokot taitalmaz. Az átnézett edényeket egységesen kézikorongon formázták úgynevezett hurkateclinikával. 60 E következtetés még az egészen apró darabok esetében is nagy biztonsággal levonható, mivel egyegy edény el nem simított belső oldalán szinte mindig megmaradnak a hurkateclmikás formázásra utaló vaixatok nyomai. Egyetlen egy edény esetében merülhet csak fel annak a gyanúja, hogy korong nélkül, úgymond szabad kézzel formázták: így a Veszprém-Komarov úti temető 3. sírjában és fő kérdései.) Zalai Gyűjtemény 25 (1986) 21-35.; Szőke B. M. - Éry K. et al: Die Karolingetzeit im unteren Zalatal. Antaeus 21. (1992). Török 1962. 55-63., 95-98, 118-122. Mithay 1988. 66. „A felsorolt cserepek nagy része (az) erősen átégett rétegben volt." Ugyanerre a bizonytalanságra utal az ugodi ásatás 1983-as évadjának naplója is: MNM, Régészeti Adattár 13940. A 10-11. századi kerámia készítési technikáját részletesen leírtam egy, a közelmúltban megjelent kiállítási katalógusban: Takács 1995 (1996) 62-63. A hurkatechnikás ed én y form ázást klasszikus érvénnyel leírta: Holl Ï.: Adatok a középkori magyar fazekassság munkamódszereihez. BudRég 17 (1956) 177-199.; Parádi 1959. 29-48.
