Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 6. (Pápa, 1996)
A veszprém megyei középkor-kutatás új eredményei - Takács Miklós: Veszprém megye 10-11. századi kerámiája
ACTA MUSEI PAPENSIS PÁPAI MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ 6 - 1996 TAKÁCS MIKLÓS VESZPRÉM MEGYE 10-11. SZÁZADI KERÁMIÁJA* A honfoglaláskor anyagi kultúráját vizsgáló szakemberek körében az edényművesség igen hosszú ideig nem tartozott a „fontos" kutatási témák közé. Annak ellenére, hogy - más történeti korokhoz hasonlóan - a 10-11. századi Kárpát-medencének is bizonyosan a cserépedény lehetett az egyik leggyakoribb tárgytípusa. Egy téves szemlélet következtében ugyanis a 895 és 900 között hont foglaló magyarokat a szakmai közvélemény és a művelt nagyközönség is csak és kizárólag „kacagányos vitézekként" volt hajlandó elképzelni. Ennek következtében pedig a kézműiparok művelői gyanánt sem jöhetett szóba más, csak a helyi meghódított lakosság, azaz a millenáris kor felfogása szerint a szlávok. 2 E szűkkeblű, és az egykori valóságot igencsak leegyszerűsítő felfogáson a magyar kutatás csak néhány évtizede tudott túllépni Szőke Béla , Parádi Nándor , Török Gyula , Bóna István , Mesterházy Károly , Szabó János Győző , Fodor István , Kovalovszki Júlia 10 , Kvassay Judit 11 és Vékony Gábor 12 elemzései révén. A felsorolt kutatók által kidolgozott, és igencsak reálisnak tűnő szemlélet szerint a Kárpát-medence 10-11. századi kerámiájában két réteggel számolhatunk: a 9. századi avar és/vagy szláv hagyományok továbbélésével, valamint a honfoglaló magyarok által elterjesztett új edénytípusokkal (ez utóbbi kategóriába tartozik a hengeres nyakú edény bordázott vagy sima változata valamint a korongolt E tanulmány azon előadás továbbfejlesztése, amelyet 1996. május 7-én, Veszprémben a Gizella-napi ünnepségsorozat keretében „Veszprém megye 10-11. századi edényművessége" címen tartottam. Az első, rövid változat a Veszprémi múzeumi konferenciák c. sorozat 1996-os kötetében jelenik meg. E szemléletet részletesen elemezte: Dlenes I.: Uber neuere Ergebnisse und Aufgaben unserer archäologischen Erforschung der Landnahmezeit. MFMÉ 1964-65/2 80-82. Áttekinti a „szláv kérdés" tudománytörténetét: Bálint Cs.: A magyarság és az ún. Bjelo brdói kultúra. Cumania 4 (1976) 225-252. 3 Szőke B.: Cserépbográcsaink kérdéséhez. ArchÉrt 82 (1955) 86-90. Parádi N.: Technikai vizsgálatok népvándorláskori és Árpád-kori edényeken. RF Ser. I. 12. 1959. 43-45.; Parádi N.: Magyarországi pénzleletcs középkori cserépedények (XI - XVII. század). ArchÉrt 90 (1963) 222224.; Parádi N.: Az Esztergom-Széchenyi téri ásatás. ArchÉrt 100 (1973) 128-132. S Török Gy.: Die Bewohner von Halimba ím 10. und 11. Jahrhundert. AH 39. Budapest, 1962. 55-63.; 95-98., 118-122. A kora középkori kerámiát tárgyaló számos megnyilatkozása közül lásd pl.: Bóna I.: Ein Vierteljahrhundert Völkerwanderungszeitforschung in Ungarn (1945-1969). AAH 23 (1971) 321-324.; Bóna Li VII. századi avar települések és Árpád-kori magyar falu Dunaújvárosban. FontArchHung, Budapest, 1973. 81.; Bóna I.: Arpadenzeitliche Dörfer, Kirche und Friedhof am Marosfluss. AAH 37 (1985) 227-229. Mesterházy K.: Régészeti adatok Hajdú-Bihar megye DC-XIII. századi településtörténetéhez II. DMÉ 1974. 211-262.; Mesterházy K.: Honfoglalás kori kerámiánk keleti kapcsolatai. FolArch 26 (1975) 99-115.; Mesterházy K.: Település-ásatások Vcrescgyház-Ivacson. CommArchHung 1983. 153-154. 8 Szabó J. Gy.: Árpád-kori falu és temetője Sarud határában II. A település. EMÉ 13 (1975), 23-25. Fodor I.: Cserépüstjeink származása. ArchÉrt 102 (1975) 250-264.; E tanulmány megjelent németül is, némileg bővebb szöveggel: Fodor I.: Der Ursprung der in Ungarn gefundenen Tonkessel. AAH 29 (1977) 323-349. Kovalovszki J.: Telepásatások Tiszaeszlár-Bashalmon (Bronzkor III-IV, IX-XII.) FontArchHung Budapest, 1980. 45-46. Kvassay J.: Kerámia a X - XI. századi sírokban. (Bölcsészdoktori értekezés, kézirat.) Budapest, 1982. Vékony G.: Későnépvándorláskori és Árpád-kori települések Tatabánya-Dózsakertben. In: Komárom megye története I. (Főszerk.: Gombkötő G.) h. és én. (Komárom, 1988) 295-298. 13 Ezen edénytípusról lásd: Török 1962. 61., 69. t. 87., 149., 313.; Mesterházy 1975. 99-115.; Kopersky, A. Parczewsky, M.: Das altungarische Reitergrab von Przemysl (Südpolen). AAH 30 (1978) 223-224.; Ho redt, K.: Moresti 2. Grabungen in einer mittelalterlichen Siedlung in Siebenbürgen. Bonn, 1984. Az általa javasolt,
