Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 6. (Pápa, 1996)

A veszprém megyei középkor-kutatás új eredményei - Vörös István: Kora Árpád-kori Hanta falu állatcsontleletei

vágás következményei. A szarvasmarha homlokán található sérülés alapján (1. ábra 2.) valószínűsíthető, hogy a használt balta/fokos vágóéle 40/45 mm hosszú volt. Az ún. húsos-csontok közül dominánsan a szarvasmarhának scapula/liumems/radius-femur/tibia, a sertésnek scapula/humerus/radius-ulna és a hátulsó csülök, a Julinak pedig a pelvis/ femur került elő. A középkori falvak, települések állatcsontmaradványainak fragmentáltságából valószínűsíthető, hogy mind az agyvelő, mind a csontvelő az ételek elkészítésében és/vagy az étkezésben fontos szerepet töltött be. A csontvelő kinyerése céljából a szarvasmarha csövescsontokat feltörték, aminek következtében a diphysis-fal apró darabokra, szeletekre tört szét, megemelve ezzel az illető csont előfordulási gyakoriságát. Feltehetőleg étkezés céljára szánt velő kinyerése miatt vágták ki a szarvasmarha humerus közepéből ca. 70/75 mm hosszú csonthengert. Csontok Szarvasmarha Juh Sertés Ló agykoponya 35 5 8 — arckoponya 17 3 13 — mandibula 14 2 7 1 nyelvcsont 1 — — — fogak 23 8 9 1 90 18 37 2 csigolya 21 9 2 — borda 51 6 18 — mellcsont — 1 — — 72 16 20 — scapula 14 — 2 1 humerus 10 1 3 — radius 11 6 2 — ulna 2 2 2 — carpus 1 — — — metacarpus 13 3 2 — 51 12 11 1 pelvis 5 3 1 — femur 10 9 — — tibia 26 1 3 — fibula — — 2 — astragalus — 1 1 — calcaneus 3 — 1 — metatarsus 16 3 — 1 metapodium 10 1 3 — 70 18 11 1 os ph. 1. 8 — 1 — n. 6 — — 1 m. 1 — 2 — sesamoideum 1 — — — 16 — 3 1 Összesen 299 64 82 5 3. táblázat: Pápa-Hanta. Az állatcsontok anatómiai megoszlása (db) Tabelle 3: Pápa-Hanta. Anatomische Verteilung der Tierknochen (St.)