Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 6. (Pápa, 1996)
A veszprém megyei középkor-kutatás új eredményei - Vörös István: Kora Árpád-kori Hanta falu állatcsontleletei
ACTA MUSEI PAPENSIS PÁPAI MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ 6 - 1996 VÖRÖS ISTVÁN KORA ÁRPÁD-KORI HANTA FALU ÁLLATCSONTLELETEI A középkori Hanta falu területén - Pápa-Hantai út - 1995-96-ban Ilon Gábor végzett ásatást. A feltárás során 8 házat, ill. részletet tárt fel, melyekben a régészeti leletanyag mellett eltérő mennyiségű állatcsontmaradvány is volt (1. táblázat). A középkori Hanta falu régészeti leletanyaga a 10-11. századra keltezhető. Az ásatások régészeti feldolgozását Ilon Gábor végezte el, lásd ugyanezen kötetben. Az állatcsontanyag - a kutya és a gímszarvasagancs kivételével - ún. másodlagos helyen felhalmozódott konyhai és étkezési hulladék. A csontanyag rendkívül fragmentait. A 95/1. ház égett, faszenes rétegéből néhány feketére, szürkére égett szarvasmarhacsont, a 95/2. és a 96/1., 3., 4. házakból egy-egy égett állatcsont került elő. A 95/1., 2. és a 96/1. házak felhagyott gödreibe tudatosan belehordott, a többiekbe „spontán" bekerült csonthulladékok voltak. Az állatcsontanyag 89%-a négy ház betöltődésében volt (1. táblázat). Állatállomány A hantai csontmaradványok állatfajok szerinti megoszlása jól mutatja, hogy a leletek, két darab gímszarvasagancs töredék kivételével, háziállatokból származnak (1. táblázat). A három gazdasági haszonállat maradványai alkotják a házi emlősállatok 97%-át (445 db) a következőkben: szarvasmarha 67,2 % (299 db), sertés 18,4 % (82 db), és juh 14,4 % (64 db). A ló és a kutya együttesen is csak 3 %-os (14 db) gyakoriságot mutat, annyit mint az ugyancsak kis számú (14 db) baromfi leletek. Magyarországon az Árpád-kori települések három gazdasági haszonállata közül mindig a szarvasmarha volt az elsődleges, legfontosabb háziállat. A juh és a sertés mennyisége, egymáshoz viszonyított aránya településenként eltérő. Úgy tűnik, hogy az eltérés, a rendelkezésre álló állatcsontanyag reprezentációs értékén túl, a település földrajzi környezetének, a település jellegének és a lakosok húsfogyasztási szokásainak függvénye. Természetesen meg kell jegyezni, hogy a régészeti zoológiában használatos „faunalista", és az abból megállapított fajdominancia nem a valóságos állomány összetételét és háziállat arányt, hanem a levágott és elfogyasztott egyedek „szelektált" maradványainak gyakoriságát mutatja. Az állatcsontok fajok szerinti megoszlása természetesen a tényleges (házi-, és vad-) állatállomány összetételétől függ. De alapvetően befolyásolja az állatok bontási, feldarabolási gyakorlata és konyhai felhasználása. Továbbá a település feltárt területének jellege. A régészeti zoológiában ezt a településeken talált „tapasztalati" faj-, és csontgyakoriságot tekintjük kiindulási alapnak, és hasonlítjuk össze egymással. Érdekes, hogy azokon a több évszázada keltezett Árpád-kori településeken, ahol - a mai régészeti kormeghatározás szerint - 13. századi réteg és leletanyag is van, a korábbi évszázadokhoz viszonyítva nagyságrenddel emelkedett a lómaradványok gyakorisága. Vörös I.: Esztergom - Szentgyörgymező Árpád-kori település állatcsontmaradványai (Előzetes közlemény). Dunai Régészeti Közi. III. 1989. 51-56.; Vörös I.: Szabolcsi ispánsági székhely Árpád-kori állatcsontleletei. A Ny JAM Évkönyve XXVII-XXK (1984-1986), 1990. 165-188.
