Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 6. (Pápa, 1996)
A veszprém megyei középkor-kutatás új eredményei - Takács Miklós: Mithay Sándor középkori leletmentései Győr környékén
általánosan elterjedt telepjelenség-típusa. A Mithay Sándor által feltárt Győr környéki vermek és kemencék megfelelnek az „országos átlagnak". Azaz híven követik azokat a mintákat, amelyeket a magyar szakirodalomban elsőként Méri István írt le, máig ható érvénnyel. 46 Ezzel szemben, a különböző leletmentések során kibontott veremházakból már jóval több újdonság hámozható ki sőt lakóépületek elég nagy hányada tudománytörténeti jelentőségű, mivel éppen a felsorolt ásatásokon sikerült először dokumentálni nyugat-magyarországi létezésüket. Bár azt is be kell őszintén vallani, hogy e házak értelmezése során nem vonhatók le olyan egyértelmű következtetések, mint a kemencék és a vermek esetében. E bizonytalansági tényező elsődleges oka a leletmentések kis alapterülete. Ennek következtében ugyanis egy-egy háznak szinte mindig csak a részleteit lehetett megfigyelni a kutatóárkokban vagy szelvényekben. Egyik ritka kivétel a Győrpápai úti vám nevű lelőhelyen kibontott 10-11. századi, kőkemencés veremház - e lakóhely-típus első, régészetileg dokumentált példája a Kisalföld déli felében. Igencsak feltűnő továbbá, hogy a homokgödröki lelőhely különböző pontjain megfigyelt 13. századi veremházak az átlagosnál általában nagyobb méretűek. Ami talán azzal magyarázható, hogy a városok tövében kialakult falusias jellegű településeken - a későbbi külvárosok őseiben - a lakosság anyagi kultúrája már az Árpád-kor végén is félúton állt a klasszikus városi és falusi lakóház-építészet és eszközkészlet között. Szintén tudománytörténeti jelentőséggel bír a Gyirmót-Sebes-tagi leletmentésen kibontott késő középkori házrészlet, hiszen ez is az elsőként feltárt ilyen objektum a Kisalföld területén. Értelmezését azonban igencsak megnehezíti az, hogy alaprajzi rendszerét nem sikerült tisztázni a lelőhely bolygatásai, illetve az ásatás kis kiterjedése miatt. így csak annyi vált teljesen bizonyossá a Gyirmót-Sebes-tagi feltárások alapján, hogy - a szomszédos nagytájakhoz hasonlóan - a Kisalföld déli részének falvaiban is építettek többosztatú lakóházakat a 15-16. században. Ezek padlószintje alig mélyedt a fold felszíne alá, oldalfalaik pedig az un. tapasztott sövény fal 48 technikájával készülhettek. A fentebb felsorolt leletmentések többsége az Áipád-kor középső vagy kései szakaszába sorolható, így a telepjelenségek többsége is 12-13. századi „átlagkerámiát" tartalmazott. Néhány leletegyüttes ennek ellenére is kiemelkedő jelentőségű: így pl. a Győr-pápai úti vámnál feltárt 1011. századi cseréptőledékek: az osztrák importedények igen korai megjelenése miatt, vagy a Győrhomokgödröki objektumok, számos Áipád-kor végi vagy 14. századi, ritka edénytípus miatt. Végezetül, szép eredményekkel kecsegtet a gyirmóti fazekasműhelyben lelt késő középkori kerámia feldolgozása is. A felsorolt leletegyüttesek behatóbb elemzésének azonban előfeltétele a pontos leírásokat és az edényrajzokat is magába foglaló, katalógusszerű közlés. Mithay Sándor győri munkásságának bemutatása a fenti eredmények utalásszerű ismertetése ellenére sem lenne teljes, ha nem emlékeztetnék arra, hogy ugyanő Szőke Bélával együtt rendszeres terepbejárásokat is végzett a győri járás területén az 1940-es évek végén illetve az 1950es évek elején. E munkálatok számos nehézségei közül csak kettőt emelnék ki: a pontos topográfiai térképek hiányát, és azt, hogy múzeumi gépkocsi nem lévén, a két kutató csak vonattal és/vagy kerékpárral tudott a lelőhelyekre kijárni. E topográfiai kutatások eredményeit Mithay Sándor egy, már többször is hivatkozott kis könyvecskében foglalta össze. Szőke Béla pedig éppen e gyűjtésre támaszkodva írt egy igen értékes tanulmányt a cserépbográcsok szerepéről az Árpád-kori magyarság települési kultúrájában. 50 Mithay Sándor számára a győri határ járása nemcsak azért is lehetett természetes, mert ismerte azon eredményeket, amelyeket Szőke Béla Érsekújvár (Nővé 46 Méri I.: Beszámoló a Tiszalök-rázompusztai és Túrkevc-mórici ásatások eredményeiről I. ArchÉrt 79 (1952) 60-61.; Méri I.: Az árkok szerepe Árpád-kori falvainkban. ArchÉrt 89 (1962) 211-218.; Méri I.: Árpád-kori szabadban levő kemencék. ArchÉrt 90 (1963) 273-280. Méri I.: Árpád-kori népi építészetünk feltárt emlékei Orosháza határában. RégFüz Ser II. 12. Budapest, 1964, 36-39. 47 Takács 1995. 14. 48 Szőke 1955. 86. adata a vertfalról egy nyilvánvaló tévedés. A recens népi építészet fogalomrendszere segítségével javította a régészek által használt falleírások vitatható részleteit: Balassa M. I.: A parasztház évszázadai. A magyar lakóház középkori fejlődésének vázlata. Békéscsaba, 1985. 72-73. 49 Mithay 1956. 50 Szőke 1955. 86-90.
