Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 5. (Pápa, 1995)
Természettudományok és múzeum - Mozgai Zsolt: Adalékok a Bakony-hegység ásványlelőhelyeihez az 1980-as években
2. Balatonrendes: működő homokkőbánya (23. ábra 28) A Balaton-part egyik legnagyobb homokkőbányája a kis településtől északra, a 237 m magas Fenyves keleti oldalába mélyült két szinttel. A vastagpados homokkő ásványokban rendkívül szegény. Az egész bányában mindössze két diónyi zárt üregben 2 mm-es kvarcitkristályok felületére telepedve limonit gömböcskéit sikerült begyűjtenem. ÖSSZEFOGLALÁS A lelőhelyek átvizsgálása során a következő megállapítások tehetők: - A korábban ásványlelőhelyekben szegényesnek tartott Bakony valójában az ország egyik lelőhelyekben leggazdagabb hegysége. - Az itt ismertetett ásványlelőhelyek többségében bazalt, mészkő és dolomit kőfejtőkhöz kötődnek. Az érc- és szénbányák jellegzetességeit talán egy későbbi összefoglaló mutatja be. - Az egyes ásványlelőhelyek ásványai a hegység geológiai adottságaiból adódóan (főleg másod-, harmadidei üledékek és pliocén bazaltos jellegű kőzetek) nem tartanak világviszonylatban, sőt hazai gyűjtőkörökben sem, túl nagy érdeklődésre számot, mert az itt előkerült ásványok viszonylag közönséges fajba tartoznak, kristályaik mérete, szépsége áüagon aluli. - Az előkerülő jelentéktelen mintákat a munkakapcsolatban álló múzeumok (Zirc: Természettudományi Múzeum, Miskolc: Herman Ottó Múzeum) örömmel fogadták, mint a hazai lelőhelyek reprezentáns darabjait. - A bazaltbányák szinte mindegyikében a makroszkopikus méretű kristályok a gázhóiyagüregek kitöltéseiben előforduló különféle zeolitok, kalcit és aragonit. Az olivin az alapkőzet egyik alkotója. Az egyes helyek inkább mennyiségi és méretbeli, mintsem fajbéli különbségeket mutatnak. Egyedi esetnek tekinthető a Sarvaly-hegy (23. ábra 4.) vastag kalcitos telérkitöltése. - A mészkő- és dolomitfejtők apró romboéderes kalcitjai és dolomitjai mellett csak kevés helyen jelennek meg nagyobb, vagy érdekesebb színű, alakú kristályok pl. Ugod (23. ábra 16.), Sümeg (23. ábra 13.). A barit és markazit a Keszthelyi-hegység specialitásának bizonyult. A goethit-limonit kristályosan csak álalakként jelenik meg, egyébként gyakori színezőként, vagy földes halmazokban van jelen. - A lelőhelyek leírása korántsem tekinthető teljesnek. Korábbi, főleg a Koch (23) által említett, de még be nem járt helyek, az apró, nehezen megközelíthető helyek hozhatnak még új eredményeket. - Az időközben elmúlt 5-10 év során a lelőhelyek állapota lényegesen változhatott, így az itt leírottak csupán történeti adalékként kezelendők, terepi útikalauzként csalódást okozhatnak. IRODALOMJEGYZÉK 1. Almády Zoltán: Komárom megye ásványai (kézirat) 2. Ádám László-Marosi Sándor-Szilárd Jenő szerk.: A Dunántúli-középhegység. Budapest, 1987. 3. Baksa Csaba-Lázár István-Szabóky Zsolt: Bányavirágok. Budapest, 1989. 4. Beudant, Francois, Sulpice: Voyage minéralogique et géologique en Hongrie pendant l'année = (1-4) Paris, 1818. 5. Boda Jenő: Az utolsó tenger Magyarországon. Ter.tud. Közi. 91. (1960) 66-68. 6. Bognár László: Ásványhatározó. Budapest, 1987. 7. Boros L. szerk.: Általános természetföldrajzi gyakorlatok. Főisk. jegyzet. Budapest, 1978. 8. Böckh János: A Bakony-hegység déli részének földtani viszonyai. Földt Int. Evk 2. (1872) 31-166. 9. Böckh János: A Bakony triász képletének taglalása. Földt Közi. 1. (1871) 29-37. 10. Böckh János: A déli Bakony liászlerakódásának taglalása. Földt. Közi. 3. (1874) 78-80. 11. Böckh János: Megjegyzések az „Új adatok a D-i Bakony föld- és őslénytani ismeretéhez" című mu nkához. Földt Int. Évk. 6. (1877) 3-20. 12. Frisnyák S. szerk.: Magyarország földrajza Budapest 1978. 13. Fülöp József: A Bakony-hegység alsókréta (beriázzi-apti) képződményei. Geol. Hung. Ser. Geol. 13. (1964) 1-127.
